Gyászol a középkori várakat kutatók közössége, hiszen Miklós Zsuzsa elhunytával egy hatalmas oszlop dőlt ki a szakterületen. A látszatra törékeny testben oly nagy szívósság, akaraterő és céltudatosság rejtőzött, hogy előadásait hallgatva hihetetlenül részletes mozaikját ismerhettük meg a históriás régmúlt feneketlen mélységű kútjába lemerülve.
Miklós Zsuzsa régészre emlékezve
Várjáró Magazin 7. szám, Dobos János: Malbork – A lovagvár
A magyar várkedvelő számára épp elég nagy kihívás, hogy beutazza, meglátogassa és megismerje hazájának sokszínű és gazdag épített örökségét, a történelmi Magyarország, a Kárpát-medence, vagy a mai Magyarország területén található megannyi várat, várkastélyt, monostort. Sajnos a középkori emlékeink nagy része romos, vagy részben elpusztult, még komolyabb helyreállításuk után sem mindig van lehetőség az „időutazásra”, vagyis az épületet egykori mivoltában bejárni, az egykor itt élt emberek lába nyomát követni.
Ezért a magyar várbarátok számára is egészen különleges élményt nyújthat a Lengyelország északi részén található Malbork (Marienburg, Máriavár) várát meglátogatni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a várat építtető Német (Teuton) Lovagrend történetében magyar vonatkozású elemek is vannak. Persze az igazság az, hogy itt sem a középkori várban járunk, hiszen az épületet többször átépítették az adott kor és a területet irányító hatalom igényei szerint, és már a XIX. század folyamán jelentős mértékű helyreállításokra volt szükség. Viszont a legtöbb, a II. világháború végére ismét elpusztult épületrészt gondosan helyreállították, így egy szinte ép, és rengeteg művészeti értékkel rendelkező várba érkezünk.
A Szádvárért Baráti Kör egyik fő célja, hogy minél szélesebb körben megismertessük szűkebb s távolabbi hazánkkal, és az itt élő emberekkel Szádvárt és környezetét, mindazon értékeket, melyek megmentésén dolgozunk. Ennek részben saját rendezvényekkel igyekszünk eleget tenni, de időnként lehetőség adódik arra is, hogy a régészeti, műemlékvédelmi és művészettörténeti szakma, és egyáltalán, a várak iránt érdeklődő emberek figyelmét más módon is meg tudjuk ragadni.
Egy ilyen lehetőség volt a Castrum Bene egyesület XX. vándorgyűlése is.
Köszöntjük Szögligeten! Háttérben a Várhegy és Szádvár romjai. (Fotó: Bubenkó Gábor)
2014. május 2-án dél körül a szögligeti Művelődési Ház előtti térség egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. Itt gyűltek össze országunk minden tájékáról a középkori várakkal valamilyen kapcsolatban lévő honfitársaink. Ez a vonzalom sokféle lehet, hiszen a réges-régi műemlékekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberektől (régészek, művészettörténészek) kezdve a bakancsot felhúzó, hátizsákos turistákig sokrétű a várak rajongótábora. A várakkal foglalkozó országos szervezet, a Castrum Bene Egyesület 2014-re elfogadta a szögligeti székhelyű Szádvárért Baráti Kör és Szögliget Önkormányzata meghívását egy háromnapos konferenciára.
.jpg "CB_fejlec")
Gyülekeznek a Castrum Bene Vándorgyűlés résztvevői. (Fotó: Dobos János)
A Civertan Bt. jóvoltából elkészült Szögliget-Szádvár látványtérke, amit május elején a település több pontján kihelyeztek.
Szögliget-Szádvár látványtérképe
Várjáró Magazin 6. szám, Dénes József: Gór várai és kastélya
Nyugat-Dunántúlon, a Répce jobbpartján, a történelmi Vas és Sopron megyék határán helyezkedik el Gór község. A fürdőjéről nevezetes Bük, Bő és Gór határai éppen a ma már csak déli felében fennmaradt Kápolna-domb lábánál találkoznak. Maga az elnevezés a jelenleg filiális egyházként szereplő, középkori eredetű Szent Kereszt templommal – egyházjogi értelemben kápolnával – magyarázható.
