Tokár László: Szádvár – X. Vármentő Hét
Sietve látok munkához, mert barátaim elkészültek beszámolóikkal, miközben a számítógépem különös betegségeit kezeltem, így kicsit kitágítva kezdem a beszámolómat.
Jubileumi vármentésünk
Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai
Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.
Indulhat a vármentés!
Számomra olyan a történelem, mint nagyapáméknál az udvaron lévő gyűrűs kút. Amikor gyermekként, minden szülői tiltás ellenére, odamerészkedtem és óvatosan belenéztem, a felsőbb részén minden apró részletet láttam. De ahogy lejjebb pillantottam, úgy vált egyre sötétebbé, egyre homályosabbá a kút alja, hogy végül elvesszen a koromsötétben. Most is ez jutott eszembe, ahogyan lelkes társaimmal egyetemben megkezdtük a IX. Vármentő Hetet (Régészeti Hetet) az Aggteleki-karszt meredek sziklacsúcsát koronázó Szádvár romjai között.
Mert ahogyan Gál Viktor, a miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársa, ásatásvezető irányításával nekiláttunk a kijelölt régészeti szelvényekben elbontani a méteres kőtörmeléket, úgy mélyedtünk le egyre inkább a „múltnak kútjába”.
IX. Vármentő Hét
A VII. Vármentő Héten is több tucat önkéntes vett részt a Szádvárért Baráti Kör által szervezett, és a Herman Ottó Múzeum munkatársai által irányított régészeti feltáráson. Az idei évben “elfoglaltuk” a középső vár területét, valamint a belső várba vezető kaputornyot is. A feltárás célja előremutató, a következő NKA pályázatba bevonni tervezett falcsonkok környezetének feltárása, esetlegesen építési periódusok és járószintek tisztázása volt.
A 2014-es VII. Vármentő Hét ásatási alaprajza
2014 május-júniusában egy rövid, kéthetes régészeti kutatást végeztünk a belső vár Csonka bástyájának területén. A feltárás a Szádvárért Baráti Kör által elnyert állagvédelmi pályázat előkészítésére szolgált. Az idei évben elsősorban a védmű belsejében, déli valamint keleti előterében dolgoztunk. Az ásatás alatt számos kérdésre kaptunk választ és számos újabb kérdés is felmerült, mely nem csak az eredmények értelmezését nehezíti meg, hanem befolyásolhatja az állagvédelem menetét is.
Az idei évi munkánk célja egyrészt a bástyát a várudvar felől lezáró fal (harántfal) feltárása, tetejének megtisztítása; másodrészt a védmű keleti falvégének és az ide csatlakozó falaknak a kibontása, időbeni és térbeli viszonyuk tisztázása; harmadrészt a bástyabelső kutatása, esetleges padlószintjeinek meghatározása volt.
A Csonka bástya belseje a kutatás befejezésekor.
A Szádvárért Baráti Kör koordinálásával, a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Tárának szakmai vezetése mellett került sor a VI. Vármentő Hét megszervezésére. Hazánk legnagyobb alapterületű hegyi várában már negyedik esztendeje folytatunk, a vár méretei miatt még mindig csak, szondázó jellegű régészeti feltárásokat. Az idei évben a Külső vár mellett immár erőteljesebben be/lehatoltunk a Középső vár területébe is.
Mivel a 2013. évben a nyári régészeti feltárásba bevontuk az Egyesület által elnyert NKA pályázat „céljának”, azaz a Csonka bástya állagvédelmének megelőző régészeti kutatását is, így ebben az évben csak 4 kutatóárkot és egy kis blokkot jelöltünk ki.
A Vármentő Hét egyik utolsó fázisa: a 19-es kutatóárok betemetése. Fotó: Grecmajer Tamás