Augusztus 2-án délután egyre több autó verte fel a port az Aggteleki-karszthegység vadregényes hegyei között megbújó Szögliget községbe vezető országúton. De ezen nincsen semmi csodálnivaló, hiszen már sok esztendő óta ilyentájt tartja meg a Szádvárért Baráti Kör a Vármentő Hetét, pontosan számba véve, most a 12. alkalommal.
A szép kilátás a délnyugati bástyáról, a jövendő zászlórúd helyével
Szatmári Tamás: Zsolnalitva, a vármentés iskolapéldája
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik felvidéki vár a kedvencem, akkor habozás nélkül rávágnám, hogy Zsolnalitva! Hiszen ez a jelenleg Szlovákia területén emelkedő erősség olyan sok látványos építészeti részlettel rendelkezik, hogy a nagy területű műemlék bejárása akár egy egész napot is igénybe vehet.
Azért adtam ennek a beszámolómnak ezt a címet, mert korábban már várbaráti csapatunk felkereste ezeket a történelmi helyszíneket. De nagyon kíváncsiak voltunk, vajon mennyit változtak ezek a műemlékek az elmúlt években?
Ugróc a szomszédos, déli hegyoldalból
A fenti kérdés több tagtársunkban is felmerült, mire azt válaszoltuk: nézzük meg! Így hát a járványveszélyben elrendelt könnyítéseknek hála, hárman elutaztunk az Aggteleki-karszthegységben magasodó egykori Bebek-vár megtekintésére.
A kedves Olvasó megpillantva a fenti címet, ha járatos az egykori Bebek-várban, könnyen rávághatja, hogy az erős kőfalak túlnyomó többsége leomlott már! Akkor mit akarok én arról írni vajon?
A szádvári falcsonk az Élet és Tudomány cikkéből
Erdősi Ferenc: Essegvár útján járok én…
Mielőtt bárki végigolvassa e cikket, először is Kölcsey Ferenc Huszt című versét hallgassa meg Kézdy György előadásában, és olvassa hozzá magát a művet. Ehhez kényelmesen le kell ülni. Igen, most pont ráérek stílusban!
