Kedves Olvasó, az alábbi cikket – rendhagyó módon – nem egy, hanem három szerző nevével szignózhatjuk. Ezt azzal kell megindokolnom, hogy mindhárman olyan témáról írtak, amiben részt vettek az otóberi vármentés idején, így személyes tapasztalatukat tudták megosztani a nagyközönséggel.
Szomorkás, borongós, szemerkélős nap reggelén indultam haza Szögligetre, hogy Szádvár gyönyörű romjaihoz vezessem a Miskolci Hámori Waldorf Iskola lelkes csapatát. Félve néztem az érkező buszt, hogy vajon rajta lesznek-e a diákok, de a félelmem alaptalan volt közel 30 diákot és 5 kísérő pedagógust köszönthettem a buszmegállóban.
Gyermekkorom kedvenc írója, Jack London örökbecsű regénye jutott az eszembe, miközben a XVII. Vármentő Hét apropója miatt kezdtem pakolászni a hátizsákomba. Hiszen nekünk, a Szádvárért Baráti Kör tagságának és a hozzánk csatlakozó lelkes önkénteseknek az egykori Bebek-vár egy hétig tartó kutatása kiszakadást jelent a szürke hétköznapokból, a robotolásból a munkahelyeinken. Nagy kalandunk vasárnap délután kezdődött el, amikor megérkeztünk a hegyek oltalmazta Szögliget községébe és elfoglaltuk szállásainkat.
A magyarországi várakkal foglalkozó szakmai és laikus embereket összefogó Castrum Bene Egyesület az idén a figyelmét a hegyeket koronázó erősségek helyett a Duna és Tisza folyók által határolt végtelen síkságra, az Alföldre irányította.
Mivel a 460 méter magasságú sziklaplatót koronázó Szádvár országunk északkeleti vidékén található, nem csoda, hogy a téli időjárás itt sokáig tartja a maga hadállásait. A téli fagy és hótakaró nem engedi a növényzet fejlődését, zord markából csak sokára szabadulhat ki. Amikor márciusban a Szádvárért Baráti Kör tagsága és önkéntesei oda érkeznek, még tartja magát a föld fagya, dermedt az egész táj.
Rutinosan pakoltam be a hátizsákomat, hiszen már számtalanszor tettem ezt a vármentések alkalmával. Közben felidéztem magamban, hogyan fogok a többiekkel találkozni, miként mutatjuk be, mi veteránok az újoncoknak a műemlékvédelmi munkálatok alapját képező bozótirtást és kőpakolást. A vadregényes hegyekkel félkörbe vett Szögliget községéből, jól bevált szokásunk szerint, autókonvojunk észak felé fog előretörni a Ménes-patak völgyében.
Ez már a XXXV. Vármentő Napok
