Hobbi régészet, közösségi régészet vagy fémkeresőzés?
Az első Közösségi Régészeti konferencián, három évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy 2006-ban, az egyesület alakulásakor meg kellett találnunk azokat a hatóságokat és intézményeket, amelyekkel civil szervezetként, partnerként együtt kellett működnünk a siker érdekében. Ki kellett dolgozni az együttműködés módját és kereteit, forrásokat keresni és közösséget építeni.
Tőmondatban így lehetne összefoglalni az elmúlt hetet, amelyen a Szádvárért Baráti Kör szervezésében számos tagtárs és önkéntes vett részt. Hivatalosan a XVI. Vármentő Hét elnevezésű program még július 28-án, vasárnap délután kezdődött a 0-ik napi hagyománnyá nemesedett szalonnasütéssel.
A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesület immár a XXVIII. vándorgyűlését tartotta meg az elmúlt hosszú hétvégén. A háromnapos konferenciának helyet adó épületben jelenleg a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállításait lehet megtekinteni, amely az ország északkeleti sarkában lévő Sátoraljaújhely városát díszíti. Ide érkeztek meg péntek 13 órára a várakért rajongók.
Kazinczy Ferenc Múzeum
„My house is my castle” vagyis „az én házam az én váram” tartja az angol mondás, ami azon középkori évszázadokból származik, amikor még a nemes uraságok a váraikban laktak. Ez a mondás jutott az eszembe, amikor a Szádvárért Baráti Kör tagságában meghirdettük ezt a soron kívüli, tehát nem a szokásos márciusi, augusztusi és októberi időben megrendezendő programot. Az oka pedig prózai, a Nemzeti Várprogramban nagy költségekkel létrehozott fából készült „várbútorok” időnkénti védőfestékkel való bevonását meg kell kezdeni és a beindult csalánrengeteget meg kell nyesegetni.
A fenti gondolat szombaton jutott az eszembe, amikor reggel kinézve a Nyárádi Major Turistaházbeli szállásunk ablakán, a záporeső láttán elszomorodtam.
Szádvár előadás a II. Közösségi Régészeti Konferencián
(Visegrád, 2023. szeptember 15-16.)
A résztvevők egy része
