Elöljáróban annyit, hogy eléggé babonás vagyok. Ezért a Szádvárért Baráti Kör tagjaként már hónapok óta izgultam, hogy a jelenlegi világjárvány idején vajon sikerül-e egy teljes munkahéten keresztül dolgoznunk Szádvár középkori romjainak megmentése érdekében? Vajon a járvány és időjárási tényezők megakadályoznak minket a műemlékvédő tevékenységünkben?
XIII. Vármenző Hét
Az elmúlt szombaton megélénkült a Csepel-sziget nyugati oldalán található ercsi-rév környékének forgalma. Egyre több autóval parkoltak le azon emberek, akiket az itt emelkedő „Pajtába” meghirdetett „Régészeti közösségek II. országos találkozója” programja vonzott ide. A gyülekezőket egy hagyományőrző honfoglaló lovas porfelhőbe burkolózó produkciói kápráztatták el.
A cikk címe talán irodalmi asszociációt ébreszt, és nem véletlenül, mert valóban G. G. Márquez regényének címe motoszkált a fejemben, mikor a címen töprengtem. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk már, hogy milyen a részben újjászületett vár, több tag és önkéntes résztvevő szinte csak azért jelentkezett a március 12 -15 -re meghirdetett rendezvényünkre, hogy végre láthassa, azonban ez a szigorított védekezés szabályai miatt nem valósulhatott meg.
Az élménybeszámolóm címét Madách Imre örökbecsű „Az ember tragédiája” {1859 – 1860} című drámai költeményéből vettem át, kissé átszabva a szavait. De igen jól érzékelteti a lelkiállapotomat, amikor a december 19-i villámlátogatásom idején megpillantottam a Várhegy erdőségéből előbukkanó Szádvár frissen megóvott falait, elsőképpen a Csiga körvonalait.
Azért választottam a XXVIII. Vármentő Napokról szóló élménybeszámolómnak ezt a kissé furcsának tűnő címet, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik szót használjam arra a nagyarányú változásra, amely az elmúlt időszakban Szádvárral történik. Hiszen a 2006-ban még bozóttal eltakart, egyre nagyobb mértékű omlásokkal rongált várrom a megmentésére alakult Szádvárért Baráti Kör tagjai és önkéntesei által indított állagmegóvásokban egyre inkább visszanyeri régi formáját, a még álló kőfalak sebei lassan begyógyulnak. Ezen értem a „szépül” kifejezést, míg az „épül” szó alatt olyan objektumok létesítését, amelyek eddig nem léteztek az egykori Bebek-várban. Gondolok itt például a Csigából felvezető lépcsősorra. Tehát összefoglalva a szépülő és épülő műemléket mindenképpen érdemes felkeresni és a változásokat megtekinteni az Aggteleki Nemzeti Park területére látogatóknak.
