2., befejező rész
Utazásunk során a diplomatica {oklevéltan} és sigillográfia {pecséttan} vizein evezve átjutottunk a XV. századba, annak is az első harmadába. Bebek Miklós 1433-as magániratában {jobb qlsó kép} a BUBEK név {fenti kép} már teljesen szabályos, álló B-betűvel történt meg. Pecsétje {bal alsó kép} pedig már tartalmazza az összes végleges címerelemet: alul a megdőlt pajzsot, benne a kettős kereszttel, felette a fazéksisakon lévő női fejet, kétoldalt az ívelt halakkal.
A június 17-i, pénteki napon az egész ország területén szétszórva élő várbarátok számára a közös úti célt Dombóvár jelentette, itt rendezték meg a Castrum Bene Egyesület idei háromnapos konferenciáját.
A felkeresett műemlékek
1. rész
Miután Szalonnai Pál nemes úr kapcsán alaposan belemerültem a levéltári kutatásokba, nagy kedvet kaptam, hogy megnézzem, vajon az évszázadokkal ezelőtt oly buzgón körmölt iratokban mit írtak Szádvár egykori büszke urairól, a Bebekekről? Mivel rengeteg információ zúdult rám, végül is be kellett látnom, hogy jobb lesz keresnem egy szűkebb témakört róluk. Így döntöttem el, hogy a Bebek főnemesi család nevének és címerének változásait tanulmányozom a középkor évszázadai alatt.
Bebek György sírköve, Tornagörgő
Bizonyára mindenki látott már olyan kosztümös kalandfilmet, amelyben az uraság díszes hintóban utazott. A méltóságteljesen gördülő batár elé négy vagy akár hat lovat is foghattak, hiszen a fából készített jármű súlyát elhúzni a bizony sokszor „áldatlan állapotú” földutakon megkövetelte a sok lóerőt. A hintóban utazó előkelőségek mellett a bakon ülő kocsis, a libériás inasok és a hátsó tengely mögötti részre erősített csomagok is növelték a terhet. Praktikus módon a kisebb tárgyakat egy hatalmas utazóládába helyezték, amit lezártak.
Utazóláda elhelyezése hintón