Ha fel
lapozzuk az Értelmező kéziszótárt a „politika“ szó jelentését keresve, a következőt olvashatjuk róla: „A politika szó elsődleges jelentése az államvezetés, a kormányzás elveinek és gyakorlatának rendszere, illetve egy társadalmi csoport hatalom megszerzésére és érdekei érvényesítésére irányuló tevékenysége.“ Napjainkban ezen a demokratikus választásokon többséget szerző politikai párt vagy pártok vezette hatalomgyakorlást értjük. De vajon hogyan történt ez évszázadokkal ezelőtt a középkorban? Akkoriban az országok élén királyok uralkodtak, akiket a hatalmas birtokokkal rendelkező főnemesek bizony sokszor véres harcokkal igyekeztek a trónra juttatni vagy éppen onnan lebuktatni.
1382-ben meghalt Anjou „Nagy“ Lajos király, aki egy erős, központosított birodalmat hagyott hátra maga után. Ezen azt értem, hogy a Magyar Királyság mellett a Lengyel Királyság is a jogara alá tartozott. Csak az volt a probléma, hogy utódaként egy 11 éves leánygyermek, Anjou Mária került a trónra. Erre gondolva az édesapa még jó időben vőlegénynek kérte fel Károly német-római császár fiát, Zsigmond brandenburgi fejedelmet. 1382-ben, Nagy Lajos király halála után mégis trónviszály alakult ki, mert a különböző főúri csoportok, akiket akkoriban „bárói ligáknak“ neveztek, más-más személyt akartak hatalomra juttatni. Így szóba került többek között a francia király Lajos nevű öccse, valamint az Anjou-házból való „Kis“ Károly nápolyi uralkodó. A véres belháború évekig tartott, melynek során megölték „Kis“ Károlyt, míg Anjou Mária királynő lovasbalesetben hunyt el. A küzdelemből így végül Zsigmond került ki győztesen, akit 1387-ben koronáztak magyar királlyá. De a vele egyébként szövetséges főnemesi liga tagjai nem voltak elégedettek Zsigmond uralmával sem, ezért 1401-ben fogságba vetették, ahonnét csak az összeesküvők követeléseinek megadása után szabadulhatott. Olvasd tovább →