Kedves Barátaink, Várbarátok!
A Szádvárért Baráti Kör következő vármentő eseményét egy – reméljük esőmentes – őszi hosszú hétvégén rendezzük meg Szögliget-Szádvárban. Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt és segíteni kész vármentőt!
A XXV. Vármentő napok időpontja: 2018. október 21-22. (vasárnap-hétfő)
Honnan is kezdjem? Mert igazán nem tudom, hol van az eleje. Adott két várrom a határ két oldalán, egymástól alig húsz kilométerre, melyek immár remélhetőleg megmenekülnek az enyészettől: Szádvár és Torna.
Tokár László: Szádvár, XI. Vármentő Hét
Számomra ez az év több volt egy átlagos vármentésnél. A sors úgy hozta, hogy az elmaradt tavaszi munkák miatt csak a vár idei történelmét volt szerencsém követni, ami mindannyiunk számára jelentős volt.
A tavaszi közgyűlésen megtudtuk, hogy munkánk gyümölcse lassan beérik, mivel a Nemzeti Várprogram elérte Szádvárt is.
Szatmári Tamás: Feltárulnak Szádvár ódon falai
Grandiózus munka vette kezdetét idén június 18-tól az Aggteleki-karszt egyik sziklaplatóját koronázó középkori várromban, Szádvárban.
A Nemzeti Vár- és Kastélyprogram keretén belül szervezett helyreállítást természetesen előbb a műemlék egyes épületrészeinek a hatalmas törmelék halom alóli kiszabadítása kellett, hogy megelőzze. Ebben ajánlotta fel segítségét a Szádvárért Baráti Kör tagsága, amelynek 2006 óta elhatározott célja az egykori legendás Bebek-vár megóvása az utókor kirándulói számára. Ezért a már hagyománnyá vált Vármentő Napok közül a 11. számút úgy hirdettük meg, hogy mind az SZBK tagsága, mind a felhívásunkra érkező lelkes önkéntesek a kijelölt célok érdekében vethessék be erőiket.
Kedves Várbarátok!
Tagtársaink nem csak Szádvárt látogatják, ezúttal a Felvidéken gyűjtöttek erőt a július 30-án induló Vármentő Hétre. Szatmári Tamás beszámolója következik.
Sokat gondolkoztam, hogy a baráti társasággal végrehajtott három napos kirándulásnak milyen címet is adjak? Hiszen annyi kedves élményt kellene beszorítanom a címbe, amiről annak idején az irodalom órákon megtanultam, hogy „figyelemfelkeltőnek” kell lennie. Így hát végül ezt a hosszabb mondatot találtam ki rá. A kirándulás részletein már a téli hónapokban rengeteget töprengtünk és leveleztünk egymással, mire kialakult a végső változat.
Dobos János: Salzburg fellegvára, Hohensalzburg
A romantikus hangulatú várromok meglátogatása mindig nagy feladat elé állítja a várbarátot: be kell kapcsolni képzelőerejét, s falakat, tetőket, ajtókat kell vetítenie a sokszor szinte teljesen elpusztult romok fölé. De nemcsak az épületek tömegét kell odaképzelni, hanem a középkori mesterek által megvalósított építészeti megoldásokat, boltozatokat és díszítő elemeket is. Lelki szemeinkkel látni kell a faragott köveket, a falfestéseket, és ami talán még nehezebb, az ezekből áradó pompát, gazdagságot, amely ezeket a várakat sokszor jellemezhette. Persze talán épp ez teszi olyan vonzóvá számunkra ezen romos várakat, hogy használhatjuk fantáziánkat, a bennünk élő gyermeki képzelőerőt.