III. Közösségi Régészeti Konferencia vármentő szemmel
Hobbi régészet, közösségi régészet vagy fémkeresőzés?
Az első Közösségi Régészeti konferencián, három évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy 2006-ban, az egyesület alakulásakor meg kellett találnunk azokat a hatóságokat és intézményeket, amelyekkel civil szervezetként, partnerként együtt kellett működnünk a siker érdekében. Ki kellett dolgozni az együttműködés módját és kereteit, forrásokat keresni és közösséget építeni.
A tavalyi második konferencián arról értekeztünk, hogy az egyre nehezebb anyagi és intézményi viszonyok között, egy sikeres Várprogram után hogyan tudjuk a vármentést fenntartani. Hogyan tudjuk a kezdeti lelkesedést az új nemzedékeknek átadni?
Az idén harmadik alkalommal megrendezett Közösségi Régészeti Konferencia izgalmas kérdések felvetésére adott alkalmat nemcsak a szakmai, de az oda látogató szép számú önkéntes, laikus számára is. A közösségi régészet megannyi szempontja és kérdése felszínre került, a fémkeresőzés jogi és intézményi szabályozásától a digitális leletkísérőn keresztül a régészek leterheltségén át az oktatásig, az önkéntesektől a régészeken és a múzeumok vezetésén át a jogalkotóig, a nehézségektől, kihívásoktól, amelyekkel szembesülünk egészen az elért komoly közös eredményekig, melyek a közösségi régészeti munka nélkül nem lettek volna lehetségesek sem…
Gál Viktorral, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészével azt gyűjtöttük össze, hogy milyen konkrét eredményeket hozott a civil és a szakmai együttműködés az elmúlt 18 évben mind a Szádvárért Baráti Kör, mind a múzeum számára. Hogyan bővült ki a kezdetben csak a vár megtisztítására elinduló kezdeményezés a régész(et) számára is értékes tudományos eredményekkel.
Bemutattuk a vár felmérésére irányuló tevékenységeket (légi fotózás, geodéziai felmérés, különböző geofizikai mérések), majd a kisebb állagmegóvási munkáktól a nagyobb építmények megmentéséig, melyeket még az NKA pályázatok segítségével végeztünk el. Beszéltünk az elvégzett régészeti kutatásokról: az első, 2010-ben nyitott kutatóároktól egészen a Nemzeti Várprogram jóvoltából 2017-18-ban történt nagyobb léptékű, majd az általunk azóta is végzett feltárásokig, egszen az előkerült leletek közül például a legszebb kályhacsempék alapján létrejött rekonstrukciókig.
De a Szádvárért munkálkodó civilek nemcsak a fizikai munkájukkal és a pályázati források felkutatásával járultak hozzá a vár megmentéséhez vagy a szakmai munkához. Az egyesület fontos célja Szádvár népszerűsítése és megismertetése a nagyközönséggel, de a vár megismerését, történeti kutatását, elméleti szinten történő rekonstrukciós törekvéseit is támogatjuk és segítjük. Példa volt erre tagtársunk, Koleszár Krisztián közös munkája a régésszel a vár régi inventáriumainak feldolgozásában, de az is, hogy fekérésünkre Kőnig Frigyes több rajzot is készített a várról, amit egy kiadványban meg is jelentetett az egyesület.
A konferencián arról is szót ejtettünk és hallottunk, hogy a múzeumok számára még ma is kihívás a közösségi régészet kezelése, az önkéntesek befogadása, a laikusok képzése és kontrollálása, a beáramló leletek kezelése és az illegális tevékenységek, fémkeresőzés visszaszorítása. Megfelelő állami szabályozás, oktatás és szerepvállalás nélkül, a múzeumok számára a megfelelő anyagi és személyi keretek hiányában ez a tevékenység hatalmas kihívást jelent, a megyei szinten meglévő különbségek óriásiak, és ilyen feltételekkel nem minden múzeum tudja vagy akarja felvállalni az önkéntesek bevonását.
Láttunk példákat más országok gyakorlatából, de az is látszik, hogy még európában sincs távolról sem egységes szabályozás vagy gyakorlat sem a fémkeresőzés, sem a közösségi régészet kontextusában.
De azt is látni lehet, hogy azért vannak eredmények, egyre több múzeum foglalkozik a kérdéssel elmélet iés gyakorlati szinten, látják az előnyeit és azt, hogy a XXI. század múzeuma nem maradhat pusztán a tudomány fellegvára, hanem a közösséggel együtt tud fejlődni és igazán hasznos lenni.
Számunkra is fontos lenne, hogy a Közösségi régészet terület megfelelő jogi és módszertani kereteket kapjon, hiszen a mi együttműködésünk a múzeummal is ezeken az alapokon nyugszik. Szádvárban azonban ennél többre is szükség van, hiszen az állam nem tudja ellátni feladatait tulajdonosként sem. A Nemzeti Parkban, az erdőben álló várrom még csak nem is műemléki besorolású telken fekszik. A vár helyrajzi értelemben minden igyekezetünk ellenére ma is egy 160 hektáros erdő, amit az erdészet kezel. A vár nagy része még feltáratlan és források hiányában a kiásott falak megóvása is kihívást jelent. Sőt, a nemzeti Várprogram feljesztéseinek karbantartása is egyesületünk feladata lett, mert sajnos a fejlesztések fenntartására az állam nem biztosít forrást. Ezért további kihívásokkal kell még szembenéznünk, amelyek sajnos még a Közösségi Régészet témakörén is túlmutatnak.
Mindazonáltal nagy örömmel mutattuk be az utóbbi 18 évben az önkénteseink és tagjaink által végzett munka eredményeit a III. Közösségi Régészeti konferencián, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárában. Ezúton is köszönjük minenkinek, aki támogatott, segített vagy aktívan részt vett bármelyik rendezvényünkön. Nagyon hálásak vagyunk nektek.
Reméljük, a jövőben is ilyen szép számú érdeklődő előtt mutathatjuk be a vár megmentésének további fejezeteit és a régésszel, a múzeummal végzett közös munkánk gyümölcsét.
Köszönjük a szervezők meghívását!
Dobos János
fotó: Dobos János, Nagy Zoltán
Hello!
Good cheer to all on this beautiful day!!!!!
Good luck :)