Az utóbbi évek hazánkban rengeteg szervezeti és intézményi változást hoztak a műemlékvédelemben. Az átszervezések és a jogszabályi változások komoly kihívások elé állítják mind a szakmai, mind a laikus és alulról szerveződő kezdeményezéseket, amilyen a miénk is.
Kincskeresés vagy sírrablás? A fémkeresőtől a Közösségi Régészetig
(Beszámoló az I. Közösségi Régészeti Konferenciáról egy laikus előadó szemével)
Az I. Közösségi Régészeti Konferencia – mint oly sok más jelenkori esemény – nem az eredetileg meghirdetett időpontban valósult meg. Még 2020 év elején megtisztelő meghívást kaptunk a szervezőktől, hogy mutassuk be a Szádvár megmentéséért végzett munkánkat, egyesületünk eredményeit. A Ferenczy Múzeum Centrum és a Közösségi Régészeti Egyesület (KRE) végül több mint 1,5 évvel később, 2021. november 12-13-án tartotta meg a konferenciát a szentendrei Városházán, még mindig a vírushelyzet árnyékában és egész nap maszkot viselő résztvevőkkel.
Munka a 40-es árokban
Szádvár 1686-ban elhatározott „elrontását” megelőzően számos invertárium, azaz összeírás készült az erősség épületeiről, illetőleg azok berendezési tárgyairól. Ezek alapján megállapítható, hogy a vár területén több pincét alakítottak ki, melyeket a „prófont”, „rostélyos”, „nagy”, valamint „Sybilla” elnevezésekkel illettek. Elhelyezkedésük alapján pedig megkülönböztették a „Sáfár”, „Szabó” és „Porkoláb” ház alatti pincéket.A belső vár nyugati oldalán található pince sajnos kétséget kizáróan nem azonosítható ezek egyikével sem.
Az elnevezés tisztázásának egyik eszköze az objektum feltárása, majd az itt talált régészeti leletek, illetve az invertáriumokban szereplő felszerelések összevetése lehet.
A pár évvel ezelőtt kezdődött és az idei évben folytatott régészeti kutatás így a pince korabeli nevét vagy neveit illetően is választ adhat.
Beszámolónkban a feltárás eredményeit összegezzük az annak során szerzett élmények felidézésével.
Dobos János: Salzburg fellegvára, Hohensalzburg
A romantikus hangulatú várromok meglátogatása mindig nagy feladat elé állítja a várbarátot: be kell kapcsolni képzelőerejét, s falakat, tetőket, ajtókat kell vetítenie a sokszor szinte teljesen elpusztult romok fölé. De nemcsak az épületek tömegét kell odaképzelni, hanem a középkori mesterek által megvalósított építészeti megoldásokat, boltozatokat és díszítő elemeket is. Lelki szemeinkkel látni kell a faragott köveket, a falfestéseket, és ami talán még nehezebb, az ezekből áradó pompát, gazdagságot, amely ezeket a várakat sokszor jellemezhette. Persze talán épp ez teszi olyan vonzóvá számunkra ezen romos várakat, hogy használhatjuk fantáziánkat, a bennünk élő gyermeki képzelőerőt.
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?
Küzdelem a gyökerekkel-hogyan is?
Az Ostromnap szervezése miatt 3 hónapig szünetelt a Nagy Gábor tagtársunk által tagtársainkkal készített interjúsorozat. Ezt folytatandó, ezúttal Dobos János tagtársunk, Felügyelő Bizottságunk elnöke gondolatait, élményeit osztjuk meg!
Szádvári naplemente – a legjobb kikapcsolódás
