Kedves Olvasó, az alábbi cikket – rendhagyó módon – nem egy, hanem három szerző nevével szignózhatjuk. Ezt azzal kell megindokolnom, hogy mindhárman olyan témáról írtak, amiben részt vettek az otóberi vármentés idején, így személyes tapasztalatukat tudták megosztani a nagyközönséggel.

Szádvár Kerekasztal megbeszélés 2025

Egyesületünk kezdettől fogva, eddigi 19 éves működése alatt folyamatosan törekszik jó kapcsolatot ápolni a várral kapcsolatos minden érintett állami és helyi intézmény, szervezet és hatóság képviselőivel. Enélkül egy civil egyesület nyilvánvalóan nem lenne képes egy nemzeti park területén álló állami tulajdonú műemlék megvédésére. Ennek érdekében az idei őszi Vármentő Napok előtt egy kerekasztal megbeszélést szerveztünk, ahová meghívtuk ezen helyi és állami szervezetek, cégek vezetőit. A megbeszélésre október 22-én Szögligeten, a házasságkötő teremben került sor. A meghívottak egy része előzetesen tájékoztatott bennünket, a megjelentekkel pedig gyümölcsöző párbeszéd alakult ki.

Először röviden beszámoltunk az egyesület eredményeiről, elsősorban azt emeltük ki, hogy az elmúlt 12 évben tartott rendezvényeinken összesen több mint ezer önkéntes résztvevőt számláltunk, persze ez valójában kevesebb, hiszen a legtöbb alkalommal egy stabil csapat jár vissza a vármentésekre. De mindig vannak új jelentkezők, és így is több mint 250 önkéntes dolgozott közvetlenül a vár területén és környezetében.

Majd a várban általunk eddig elvégzett kutatásokat és állagmegóvásokat mutattuk be, kiemelve, hogy az utóbbi években ezekre a kiírás megváltozása miatt nem tudtunk pályázati forrásokat bevonni. Azt is bemutattuk, hogy jelenleg a Nemzeti Várprogram által 2020-ban a várban átadott fejlesztések karbantartását a „Szépítsük együtt Szádvárt” közösségi adománygyűjtő programunk segítségével, adományokból és saját forrásból végezzük. Állami források hiányában nagyon fontos lenne olyan helyi vagy regionális szponzorokat találni, akik akár megjelenés vagy a közös érdek alapján támogatni tudnák ezt a tevékenységet.

A nyári Vármentő Hetek – régészeti feltárások során megkutatott épületrészek állagmegóvását, életveszély-elhárítását csak akkor tudjuk megoldani, ha a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázatain indulni tudunk. Ehhez viszont Szádvárt “ki kell venni” az Erdészet által kezelt 160 hektáros erdő besorolású telekről, és a vár körül egy műemlék besorolású területet kell kialakítani. Sajnos ez korábban többszöri nekifutásra sem sikerült, annak ellenére, hogy tervek is készültek, és bejárások is voltak a területen. Az Északerdő Zrt. és a Szögligeti Önkormányzat támogatásával most újra megpróbáljuk a műemléki telek kialakítását. Ha ez sikerül, akkor az állami vagyon kezelője engedélyt adhat a Szádvárért Baráti Körnek, hogy pályázatot nyújthasson be a vár fejlesztésére, karbantartására.

Sajnos a várba vezető utak minősége is komoly kérdés, még a turisták által is használt, a vár alatt található Szalamandra turistaházba vezető út felújítása sem történt meg, annak ellenére, hogy erre már 2022 előtt volt szándék és döntés.

Ezen kívül beszéltünk a vár környezetében található fák esetleges ritkításáról, hogy a vár maradványai Szögliget irányából jól láthatóak legyenek, ezzel is hívogatva az ide látogató turistákat.

Szögligeten lassan befejeződik a turisztikai projekt, ennek keretében a falu központjában található tájház mellett egy Szádvárhoz kapcsolódó fogadóépületet adnak át 2026 elején. A jövőben itt lesznek majd láthatóak nemcsak az általunk felszínre hozott régészeti leletek, de az egyesület életét, eredményeit bemutató anyagok is.

Úgy érzem, a Kerekasztal megbeszélés sikeres volt, minden partnerünk támogatásáról és segítségéről biztosította Szádvár ügyét, és egyetértettünk a következő lépésekben annak érdekében, hogy Szádvár megmentésére minél több forrást biztosítsunk. A cél az, hogy tovább dolgozhassunk, hogy a jövő generációinak kulturális öröksége, ez a csodálatos hely már egy ismert és rendezett műemlék legyen.

Dobos János, a Szádvárért Baráti Kör Elnöke

Csak eső ne legyen! De lett…

Mint rutinos vármentő pakoltam be a hátizsákba a holmijaimat. Október lévén a rövidnadrág helyett a tüskés bokrok szúrásai ellen védelmet jelentő vastag kabát és hosszú szárú nadrág került be a felszerelésbe, természetesen a munkáskesztyű sem maradhatott ki. Minden időjárási helyzetre felkészültem, persze legvégül hozzátéve, hogy csak eső ne legyen! De ahogyan egyre inkább közeledtem az országúton autózva a barátaim társaságában országunk északkeleti táján a vadregényes hegyek között megbújó Szögliget községhez, úgy foglalták el az égboltot a sötétharagos felhők.

Aztán ott fent a természet megnyitotta a zuhanyrózsát, hogy a csütörtök és pénteki napokon folyamatosan áztató esővel árassza el a vidéket. Hiába néztük az okostelefonok meterológiai előrejelentéseit, vígasztalanul csak esőfelhőket mutatott nekünk. Nehezen elfogadva, de be kellett látni, hogy a XXXVI. Vármentő Napok eredménytelenül fog elmúlni. Autóinkkal nem tudunk eljutni a Várkertig, mire pedig gyalog felballagnánk a Várhegy magasába, a varacskos disznót „überelő“ állapotot érnénk el. Nem beszélve a csúszóssá vált talajról és a szanaszét heverő köveken való elcsúszás veszélyéről. De a csuromvizes növényzet irtása is folyamatosan áztatna minket. Ezeket a szomorú tényeket összegeztük a rögtönzött kupaktanácson, amelynek végén kimondtuk az egyhangú ítéletet: ezt a vármentést lefújjuk!

A tényleges munkavégzés helyett a Major Vendégház nagytermében órákig beszélgettünk a 2026-os esztendő terveiről, illetve a csapat egy része felfedezte Szepsi középkori eredetű katolikus templomát. Bár ott is szakadt az eső, ez mit sem vont le a látványból.

Péntek déltájban Szádvár szakácsa, Szabó Miklós jóvoltából megérkezett hozzánk a  hagyományos menázsi, a sajtos-füstös lángos és a szádvári „kelgyó“, amit nagyon  szépen köszönünk a készítő csapatnak.

Ezzel végetért a hivatalos program, mindenki hazaindult a szélrózsa minden irányában. Magamban megfogalmaztam az egyik karácsonyi kívánságomat: ennél mindig jobb idő legyen a vármentéseken!

Szöveg és fotók: Szatmári „Nagyon Várbarát“ Tamás, alapító tag 

Bebek György szablyája hazalátogatott

458 évvel ezelőtt Bebek György abban bizakodott, hogy egyszer még visszatérhet Szádvárba és felvidéki birtokaira. A sors nem volt hozzá kegyes, de az elmúlt századok alatt nem merült feledésbe a neve. Ha maga Bebek György nem is, de drágakövekkel kirakott török szablyája pár napra hazaérkezett Gömörbe. Pontosabban Gombaszögre az Andrássy-Poltz kúria kiállítótermébe, ahol három napig az érdeklődő közönség is láthatta a nem mindennapi tárgyat.

2025 október 24-26. között került megrendezésre a Gombaszögi Kolostornapok, amelynek egyik fő látványossága volt Bebek György szablyája. A Kolostornapon ünnepi szentmise keretein belül szentelték föl a kolostort. Kísérő rendezvényként igazi középkori hangulat várta az odalátogatókat. A Hamelli kertészet nagy pavilonjában kézműves és virágvásár valamit ízletes ételek várták a vendégeket.

Kicsit borongós időben, de annál örömteli hangulatban érkeztünk Gombaszögre. Látogatásunk fő célja, hogy megcsodálhassuk Bebek György Szádvár urának díszes szablyáját. A szablya az Andrássy-Poltz kúria központi termében gondosan őrzött üvegvitrinben várta az érdeklődőket. A regisztráció után, a bejárathoz érve biztonsági őr fogadott. Kis csoportokban lehetett bemenni így várnuk kellett míg, az előző érdeklődők távoztak. Ez a kis idő várakozás kellett ahhoz, hogy kellően rákészüljünk a látványra, és méltósággal tegyük meg előtte tiszteletünket. A vitrint körbejárva ezernyi gondolat járt a fejembe. Elképzeltem, hogy miként és hogyan forgathatta Bebek György  ezt az ékszernek is beillő szablyát. Amikor ilyen tárgyat lát az ember akarva akaratlanul is átszellemül és  kicsit beleéli magát abba a környzetbe ahol annak idején még nem üvegvitrinbe hanem a mindennapi életben volt látható.  A kiállító teremben, és a kúriában még sok más látnivaló volt kiállítva Gonbaszög, a páloskolostor és a kúria történetéből, múltjából.

Hálás vagyok azért, hogy megérhettem ezt az alkalmat, és ha nem is Szádvárban, de tiszteletemet tehettem Bebek György szablyája előtt.

Szöveg és képek: Kenéz Andrea helytörténeti kutató, volt tag

A Bebek-szablya részletes történetéről itt olvashatni:
Bebek György szablyája – Szádvárért Baráti Kör