Kedves Olvasó, az alábbi cikket – rendhagyó módon – nem egy, hanem három szerző nevével szignózhatjuk. Ezt azzal kell megindokolnom, hogy mindhárman olyan témáról írtak, amiben részt vettek az otóberi vármentés idején, így személyes tapasztalatukat tudták megosztani a nagyközönséggel.
2024 nyarán tartott nagysikerű előadást a Vármentő Hét résztvevőinek Dr. Grynaeus András akadémikus, aki egyebek közt a dendrokronológia szakértője. Emellett mintákat is vett eredeti környezetében, a várban lévő famaradványokból.Egyesületünk örömmel adja közre a mintavétel eredményeit bemutató írását:
1637 tavaszán Bécs városának pénzverő kamarájában még a szokottnál is jobban füstöltek az olvasztókemencék kéményei, jobban csilingeltek a mesterek kalapácsai és sűrűbben fordultak meg a fegyveres lovasok által erősen őrzött szekerek.
Bécs városa egy korabeli metszeten
„My house is my castle” vagyis „az én házam az én váram” tartja az angol mondás, ami azon középkori évszázadokból származik, amikor még a nemes uraságok a váraikban laktak. Ez a mondás jutott az eszembe, amikor a Szádvárért Baráti Kör tagságában meghirdettük ezt a soron kívüli, tehát nem a szokásos márciusi, augusztusi és októberi időben megrendezendő programot. Az oka pedig prózai, a Nemzeti Várprogramban nagy költségekkel létrehozott fából készült „várbútorok” időnkénti védőfestékkel való bevonását meg kell kezdeni és a beindult csalánrengeteget meg kell nyesegetni.
Próbálom magam elé idézni, hogy sok-sok évszázaddal ezelőtt emberek kapaszkodtak fel a Ménes-patak völgyétől északra emelkedő nagy területű sziklaplatóra. Szekercékkel kivágták az ott emelkedő fákat, vésőkkel és kőtörő kalapácsokkal megrepesztették a sziklatömböket, így építve fel Szádvár első falait és épületeit. Az erődítmény ekkor vált emberöltők sokaságán keresztül lakóhellyé, az esztendő minden évszakában. Végzetét a XVII. századvégi Thököly-felkelés leveréseként a kapuin bemasírozó Habsburg-katonaság jelentette, akik a parancs értelmében lakhatatlanná tették az egykor büszke várat.
Justus van der Nypoort, 1686
