Várjáró Magazin 33. szám, Terei György: Egy regionális várkutatás margójára
De hát ott hol a vár? Honnan tudjuk, hogy hol kell a várakat keresni? Mitől vár egy vár? Honnan tudjuk, hogy őskori vagy középkori, ha egy cserepet sem találunk? Számtalan olyan kérdés merül fel, ami kollégáktól, egyetemi hallgatóktól, várakkal jobban vagy kevésbé jobban foglalkozó emberektől elhangzik egy-egy vár tanulmányozása, vagy a regionális várkutatás során.
Várjáró Magazin 32. szám, Szatmári Tamás: Galyavár
A magyar történelem viharos évszázadaiban kissé járatosabb Olvasó előtt jól ismert, hogy a várak aktív időszaka, vagyis amikor még emberek laktak az épületeikben, oltalmat keresve meghúzódtak erős falaik mögé az a középkor, illetve az újkor időszakában kereshető. Amikor a Kárpát-medence karéjában a történelmi Magyarország létezett, a Magyar Királyság {latinul Hungariae Regnum} elnevezéssel. Ezt a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező államot zúzta szét az 1920-as trianoni békediktátum. Ezután jött létre Magyarország a jelenlegi országhatárok mögé szorítva, mind területében, mind lakosságában erősen megcsonkítva.
Kocsis Nikoletta – Alekszi Zoltán: A Dinnyési Várpark
A világ egyetlen anyaghűen megépített vármakett parkja
Kocsis Nikoletta-Alekszi Zoltán: A Dinnyési Várpark
A dinnyési Várpark 2014-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A szabadtéri kiállítás témája a történelem, célja az értékmentés és az oktatás, különlegessége az egyedi szemléltetés. A parkban ma már csak romokban létező középkori magyar várak láthatók, kicsinyített változatban, rekonstrukciós elképzelések alapján, valósághűen ábrázolva.
Fazekas György Alpár: Welezd várának 555 évvel ezelőtti, 1460. augusztus 26-án történt Mátyás király általi megszabadításának „hiteles” leírása…
Éppoly meleg és fülledt nap volt ez is mint a többi Kisasszony havában. A Szent György tiszteletére emelt kicsiny kőtemplom harangja már régen elkondította a delet. Dicső királyunk atyjának Hunyadi János kormányzó urunknak négy év előtti nándorfehérvári győzelmét hirdetik eme érces hangok országszerte és siratják országunk védőbástyáját a pusztító pestisjárványban elhunyt nagy törökverő urunkat. Ilyenkor a jobbágy és a nemes ember, de még a fehérnép is megáll egy-egy pillanatra és megsüvegeli az Isten végtelen hatalmát.
Várjáró Magazin 26. szám, Fazekas György Alpár: Welezd vára
Rakonczay Rita: Még az Üveghegyen is túl – avagy a kárpátaljai kirándulás meséje
Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének középkoros hallgatói Mordovin Maxim és Igor Prochnenko, az ELTE és az Ungvári Nemzeti Egyetem régészei vezetésével felkerekedtek, hogy megtekintsék Kárpátalja középkori emlékeit. A kirándulás alatt nemcsak várakkal és templomokkal ismerkedtünk, hanem az ukrán-magyar régészek közti barátságot is megerősítettük.
Várjáró Magazin 24. szám, Rakonczay Rita: Még az Üveghegyen is túl – avagy a kárpátaljai kirándulás meséje
Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.
Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.
Kilátás a vár nyugati részéből