Kedves várbarátok!
Ajánljuk figyelmetekbe az alábbi videót:
SzBK
Elöljáróban annyit, hogy eléggé babonás vagyok. Ezért a Szádvárért Baráti Kör tagjaként már hónapok óta izgultam, hogy a jelenlegi világjárvány idején vajon sikerül-e egy teljes munkahéten keresztül dolgoznunk Szádvár középkori romjainak megmentése érdekében? Vajon a járvány és időjárási tényezők megakadályoznak minket a műemlékvédő tevékenységünkben?
Az elmúlt szombaton megélénkült a Csepel-sziget nyugati oldalán található ercsi-rév környékének forgalma. Egyre több autóval parkoltak le azon emberek, akiket az itt emelkedő „Pajtába” meghirdetett „Régészeti közösségek II. országos találkozója” programja vonzott ide. A gyülekezőket egy hagyományőrző honfoglaló lovas porfelhőbe burkolózó produkciói kápráztatták el.
A cikk címe talán irodalmi asszociációt ébreszt, és nem véletlenül, mert valóban G. G. Márquez regényének címe motoszkált a fejemben, mikor a címen töprengtem. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk már, hogy milyen a részben újjászületett vár, több tag és önkéntes résztvevő szinte csak azért jelentkezett a március 12 -15 -re meghirdetett rendezvényünkre, hogy végre láthassa, azonban ez a szigorított védekezés szabályai miatt nem valósulhatott meg.
Az élménybeszámolóm címét Madách Imre örökbecsű „Az ember tragédiája” {1859 – 1860} című drámai költeményéből vettem át, kissé átszabva a szavait. De igen jól érzékelteti a lelkiállapotomat, amikor a december 19-i villámlátogatásom idején megpillantottam a Várhegy erdőségéből előbukkanó Szádvár frissen megóvott falait, elsőképpen a Csiga körvonalait.