Kedves barátaink!
A legutóbbi vármentésen hatalmas segítséget kaptunk a kiváló teljesítményt nyújtó, nagyon lelkesen dolgozó ráckevei Ady Endre Gimnázium tanulóitól, melyet ezúton ismét köszönünk!
Kudar Viktória beszámolóját fogadjátok szeretettel:
Kiegészülve a diákhaddal
A szelek szárnyán Szádvárban
Sokszor elgondoltam már, hogy milyen lehetett az élet Szádvárban, annak lakott korszakaiban. A 460 méter magas sziklaplatót koronázó várfalak ölelésében emelkedő épületek embereknek nyújtottak otthont az esztendő négy évszakában. Napjainkra azonban már a magas kőfalak jórészt leomlottak, a lakóházak is szinte csak alapjaikban mutatkoznak a felszínen. Eltűntek a cserépkályhával fűtött szobák, ahová behúzódhattak a didergő kezeiket melengetni akaró várnépek, legyenek azok főnemesi család tagjai vagy egyszerű őrkatonák.
Az évek óta tartó koronavírus járvány megváltoztatta életünket. Az országhatárok sorompói lezárultak, megszűntek a nyilvános rendezvények. A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesületnek így a 2020. évi, majd, a 2021 májusi konferenciái elmaradtak. Ezért nagy örömmel olvasták a várbarátok, hogy 2021 október 9-én, a szokásos őszi helyszínen, a visegrádi királyi palotában, a Mátyás Király Múzeumban, ismét megtartják az egynapos rendezvényt.
Elöljáróban annyit, hogy eléggé babonás vagyok. Ezért a Szádvárért Baráti Kör tagjaként már hónapok óta izgultam, hogy a jelenlegi világjárvány idején vajon sikerül-e egy teljes munkahéten keresztül dolgoznunk Szádvár középkori romjainak megmentése érdekében? Vajon a járvány és időjárási tényezők megakadályoznak minket a műemlékvédő tevékenységünkben?
XIII. Vármenző Hét
Az elmúlt szombaton megélénkült a Csepel-sziget nyugati oldalán található ercsi-rév környékének forgalma. Egyre több autóval parkoltak le azon emberek, akiket az itt emelkedő „Pajtába” meghirdetett „Régészeti közösségek II. országos találkozója” programja vonzott ide. A gyülekezőket egy hagyományőrző honfoglaló lovas porfelhőbe burkolózó produkciói kápráztatták el.
