Vadon Jani, az ismert televíziós és rádiós műsorvezető új oldaláról mutatkozott be, amikor elvállalta a „Várfoglalók” című sorozat főszerepét.
De a viharos történelmi évszázadokat túlélt, napjainkra jórészben romba dőlt épületeket nem a hagyományos, történelem tanár stílusban mutatta be, hanem a tőle megszokott, könnyed, laza, vicces poénokkal megtűzdelt szlengben tárta a nagyközönség elé.
Bizonyára mindenki látott már olyan kosztümös kalandfilmet, amelyben az uraság díszes hintóban utazott. A méltóságteljesen gördülő batár elé négy vagy akár hat lovat is foghattak, hiszen a fából készített jármű súlyát elhúzni a bizony sokszor „áldatlan állapotú” földutakon megkövetelte a sok lóerőt. A hintóban utazó előkelőségek mellett a bakon ülő kocsis, a libériás inasok és a hátsó tengely mögötti részre erősített csomagok is növelték a terhet. Praktikus módon a kisebb tárgyakat egy hatalmas utazóládába helyezték, amit lezártak.
Utazóláda elhelyezése hintón
Engel Pál történész tézise szerint a középkorban épített várak eleinte a birtok tartozékainak számítottak, ugyanúgy, mint például a környékbeli jobbágyfalvak vagy az út- és révvámok. Éppen ezért a viharos magyar történelem miatt nagyon megfogyatkozott számú korabeli oklevelekben, a legtöbb esetben a birtokok határát meghatározni akaró hivatalos, királyi vagy egyházi tisztségviselők, meg sem említették magát az erősséget, hanem inkább a bejárások során jól észlelhető terepadottságokra koncentráltak, azokat jelölték meg írásaikban. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a kirendelt hivatalnok és írnoka a tanúk és a szomszédos földesurak képviselőivel közösen bejárták az adott birtok határait, azt határjelzőkkel látták el, az esetleges vitás kérdéseket megtárgyalva. Könnyű belátni, hogy a földbirtokos által épített új várat kellő személyzettel és folyamatos élelmiszer küldeményekkel kellett ellátni egész fennállása során.
Az Esterházy-uradalom épületei
A 16 esztendeje alakult Szádvárért Baráti Kör vármentő munkásságát eleinte a műemlék területét elborító bozótos ritkítása jelentette. Miután sikeresen felvettük a kapcsolatot a miskolci Herman Ottó Múzeummal, Gál Viktor régész irányításával nekikezdhetettünk a várrom területének kutatásához is. A föld ontani kezdte a tárgyakat, amelyek mindegyike a múltról vall.
Szádvári leletek – fotó: Bubenkó Gábor
Lehetetlen felsorolni, hogy milyen sokféle lelet idézi fel az egykori várlakókat. Azonban csak egyetlen tárgy az, amit pontosan egy emberhez lehet kötni, ez pedig Szalonnai Pál pecsétnyomója. Kíváncsiságomat ezért keltette fel, így hát megpróbálom róla a feledés pókhálóját lesöpörni.
Gyakorta felmerül bennem a kérdés, hogy milyen lehetett a „kezdet kezdete” Szádvár esetében? Amikor a területet birtokló földesúr és néhány embere a Ménes-patak völgyében lovagolva kutatóan fürkészte, vajon hová építsenek várat a környező hegycsúcsok közül? Még napjainkban sem tudjuk, hogy a mély patakvölgy északi vagy a déli oldalának magaslatára húzták fel előbb az erősséget?
Az évek óta tartó koronavírus járvány megváltoztatta életünket. Az országhatárok sorompói lezárultak, megszűntek a nyilvános rendezvények. A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesületnek így a 2020. évi, majd, a 2021 májusi konferenciái elmaradtak. Ezért nagy örömmel olvasták a várbarátok, hogy 2021 október 9-én, a szokásos őszi helyszínen, a visegrádi királyi palotában, a Mátyás Király Múzeumban, ismét megtartják az egynapos rendezvényt.
