A magyarországi várakkal foglalkozó szakmai és laikus embereket összefogó Castrum Bene Egyesület az idén a figyelmét a hegyeket koronázó erősségek helyett a Duna és Tisza folyók által határolt végtelen síkságra, az Alföldre irányította.

Hogy miért is történt ez, arra választ kaphattunk, miután a Kecskemét belvárosát ékesítő Cifra-palota emeleti dísztermében a kényelmes székeken helyet foglaltunk. Ugyanis az utóbbi években olyan régészeti kutatások kezdődtek az átlagember által unalmasnak tartott hatalmas területen, amely megváltoztatta az eddigi tudásunkat. Első előadóként Kulcsár Gabriella a bronzkori erődített telepekről beszélt, amelyek a Kiskunsági Nemzeti Park általi védelmét Balázs Réka egészítette ki. Majd következett Fazekas András Kecskemét középkori kialakulását és Pánya István a bátmonostori castellum {középkori erődített nemesi szállás} felszínre hozott maradványait bemutató képkockák. Bár könnyű séta volt, de mégis a tűző napsütésben izzadva jártuk be a kecskeméti központot, hogy megtekintsük a régmúlt épületeinek jelenlegi állapotát.

Gépkocsikba szállva aztán útnak indultunk, hogy a két éjszakai szállásunkat jelentő Lakitelek határában lévő Hungarikum Liget szolgáltatásait igénybe vegyük. Itt mindenkinek jutott hely, a drágább szállodai vagy olcsóbb, a honfoglaló magyarok jurtáit felidőző módon.

Jómagam, mint megrögzött turista kijelenthetem, hogy az ultramodern sátrak után igazán remekül éreztem magamat a jurtában! Az esti vacsora után még sokáig beszélgetett a várbaráti társaság.

A szombati napon tovább folytatódott a szakmai nap. Sorra ismerteték az előadók a kutatásaikat. Így Pánya István a településkutatásairól, Rácz Bernát az alföldi templomok szakrális felszereléseiről, Rosta Szabolcs pedig az 1241-42-es tatárjárás során rögtönzött templomok körüli védművekről tárta elénk a legújabb ismereteket. Feld István igyekezett lezárni egy sok éves vitát a „kisvárakról”, amelyek a véleménye szerint nincsenek. Laszlovszky József a történeti adatok és a régészeti megfigyelések alapján rajzolt nekik széleskörű képet a középkori történelmünk legvérzivatarosabb két esztendejéről.

A jóízű ebéd elfogyasztása után buszra ülve kerestük fel az említett objektumokat. Így jutottunk el a bugaci puszta homokjából kiásott Pétermonostorához, ahol hatalmas templom és kolostor alapfalai hirdették az egykori virágzó, városnak beillő települést. Az itt lakók életének tragikus sors jutott, ugyanis a rájuk törő mongol lovas hadak mind egy szálig lemészárolták őket. Számos nyomot sorolt fel a régész, az árkokba bedobált keresztény gyermekek csontjait említve. Jelenleg is zajlik itt régészeti feltárás, még sok évig munkát adva a szakembereknek. Pár kilométerrel odébb Szank községnél egy plébániatemplomot igyekezett a helyi nép gyorsan körárkokkal oltalmazni, hogy e mögött védekezzen. Itt is emberi csontvázak, fegyverek, de még a rohamozó mongolok csontból faragott nyílhegyei is a szörnyű tragédiára utaltak. Nem messze Tázlár falujában háromszor ekkora, többszörös árkok mögött próbáltak ellenállni a „kutyafejű” tatároknak, szintén esélytelenül.

Érsekhalmán egy magas löszdomb tetejéről körbenézve pedig a bronzkor törzsi embereinek szemszögéből csodálhattuk meg a környéket.

Alaposan elfáradva, farkaséhesen érkeztünk meg Hajósra, amely rengeteg pincéjéről híres. Természetesen megkóstoltuk a szőlőből kipréselt jóféle nedűt az ínycsiklandozó vacsora során.

A vasárnapra eső harmadik nap délelőttjét Mordovin Maxim kezdte a XI. századi uralkodói központok és templomok kialakulásáról cseh és lengyel földön. Jámbor Keve és Terei György az egyházi épületeket körülvevő árkok szerepét elemezte, míg Tolnai Gergely az erődtemplomok vagy templomerődök bonyolult meghatározását ecsetelte a nagyközönségnek. Az előadássorozatot Nagy Szabolcs zárta le a késő középkori várkápolnákra vonatkozó kutatásai felsorolásával. Mindezen felszólalóknak Terei György, a Castrum Bene Egyesület Elnöke mondott köszönetet, aki ezután az egyesületi szervezésben tavasszal a mátrai Benevárban végzett munka eredményeit sorolta fel. Remélhetőleg ennek is lesz folytatása, mint más történelmi helyszíneken, ahová szívesen várnak önkéntes kezeket. A jövő évbeli viszontlátás reményében búcsúzkodtunk egymástól, majd elindultunk hazafelé. Minden köszönet illesse a Castrum Bene Egyesület vezetőségét a kiváló szervezésért!

Szöveg és képek: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás