A VII. Vármentő Héten is több tucat önkéntes vett részt a Szádvárért Baráti Kör által szervezett, és a Herman Ottó Múzeum munkatársai által irányított régészeti feltáráson. Az idei évben “elfoglaltuk” a középső vár területét, valamint a belső várba vezető kaputornyot is. A feltárás célja előremutató, a következő NKA pályázatba bevonni tervezett falcsonkok környezetének feltárása, esetlegesen építési periódusok és járószintek tisztázása volt.
A 2014-es VII. Vármentő Hét ásatási alaprajza
A Szádvárért Baráti Kör koordinálásával, a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Tárának szakmai vezetése mellett került sor a VI. Vármentő Hét megszervezésére. Hazánk legnagyobb alapterületű hegyi várában már negyedik esztendeje folytatunk, a vár méretei miatt még mindig csak, szondázó jellegű régészeti feltárásokat. Az idei évben a Külső vár mellett immár erőteljesebben be/lehatoltunk a Középső vár területébe is.
Mivel a 2013. évben a nyári régészeti feltárásba bevontuk az Egyesület által elnyert NKA pályázat „céljának”, azaz a Csonka bástya állagvédelmének megelőző régészeti kutatását is, így ebben az évben csak 4 kutatóárkot és egy kis blokkot jelöltünk ki.
A Vármentő Hét egyik utolsó fázisa: a 19-es kutatóárok betemetése. Fotó: Grecmajer Tamás
Mottó: Ég a napmelegtől a Szádvár hegy csúcsa, tikkadt várbarátok ásogatnak rajta. (Arany János után szabadon) :)
Egy kezdő várbarát: Tokár László élménybeszámolója Szádvárról
Korántsem értünk még a végére az egyhetes régészeti beszámolóinknak, sőt megjegyzem egyre-másra érkeznek az újabb- és újabb írások. Tehát, érdemes folyamatosan nyomon követni oldalunkat. :)
Tervem, hogy a 4 kutatóárok (16-os, 17-es, 18-as és 19-es) bemutatását valami rendszerbe, kvázi sorrendbe szervezzem csak többé-kevésbé sikerült. Azonban csapongásomnak egyetlen magyarázata van: ahogy a cikk írok küldik az élménybeszámolóikat én ahhoz igazodva készítem el a szöveg fényképekkel illusztrált bejegyzéseit, így fordulhat elő, hogy ismét visszatérünk a legelső árokhoz, a 16-os, melyről most Albert Ferenc beszámolóját olvashatjátok…, köszönjük neki!
Albert Ferenc élménybeszámolója a 16-os árokról és az egyhetes régészeti ásatásról.
Az időjárás kiszámíthatatlan szeszélye folytán, míg országunk nagy részét elborította a hóvihar, addig Szögliget községénél békesség fogadta a XIV. Vármentő Napokra érkezőket. Március 15-én reggel az emlékműnél sorakoztunk fel, ahol a felszólalók méltóképpen idézték fel a dicsőséges időket. Majd átvonultunk a közeli Művelődési Házba, mert ott egy időszaki kiállítást rendeztek be a település északi határában emelkedő középkori várrom, Szádvár kapcsán. A megnyitó kezdetét Tóthné Mihalik Katalin Szögliget Polgármester-asszonya, Gál-Mlakár Viktor a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze és Bubenkó Gábor helytörténeti kutató és fotográfus rövid beszédei jelentették. Mindenki összegezte, hogy mit jelent neki Szádvár, hogyan kapcsolódik a településhez, annak lakóihoz.
A szádvári kiállítás megnyitója a szögligeti Művelődési Házban
Az októberi szombat reggel időjárása eléggé zord arculattal várta a Szögliget község felől megérkező vármentőket. Hiszen a Ménes-patak völgyében kanyargó, változatlanul rossz minőségű úton haladók alig láttak az orruk hegyéig a mindent elborító őszi ködben. Az elmúlt esztendők tapasztalataival felvértezve mi tudtuk, hogy ott koronázza fent a sziklaplatót Szádvár, aminek megújulásáért közösen tettünk fogadalmat.
Vármentő csapat (Bubenkó Gábor fotója)
