A Szádvárért Baráti Kör koordinálásával, a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Tárának szakmai vezetése mellett került sor a VI. Vármentő Hét megszervezésére. Hazánk legnagyobb alapterületű hegyi várában már negyedik esztendeje folytatunk, a vár méretei miatt még mindig csak, szondázó jellegű régészeti feltárásokat. Az idei évben a Külső vár mellett immár erőteljesebben be/lehatoltunk a Középső vár területébe is.

Mivel a 2013. évben a nyári régészeti feltárásba bevontuk az Egyesület által elnyert NKA pályázat „céljának”, azaz a Csonka bástya állagvédelmének megelőző régészeti kutatását is, így ebben az évben csak 4 kutatóárkot és egy kis blokkot jelöltünk ki.

A Vármentő Hét egyik utolsó fázisa: a 19-es kutatóárok betemetése. Fotó: Grecmajer Tamás

A Külső vár déli fala mentén lényegében annak keleti része, az 5. és 6. lőrések közötti falszakasz maradt kutatatlan. A várfal mentén, mint ahogy ezen a részen megszokhattuk, ismét egy cserépkályha alapjának meglétére gyanakodhatunk. A vöröses paticsos, téglatörmelékes részt ugyan egyéb feladatok miatt nem tudtuk kellő mértékben lemélyíteni, de a tapasztalataink alapján feltételezhetően az 5. lőrés mellett is egy cserépkályha adhatta a meleget a 17. században. Az árok északi végében igen hamar, mintegy 30 cm-es mélységben elértük a hegy természetes szikláját, mely egy szakaszon érdekes anomáliákat mutatott. Az eddig nem tapasztalt módon összeállt, így egy összefüggő sziklafelületet létrehozó, de mészhabarcsot nem tartalmazó konglomerátum határozott szélekkel mutatkozott. Iránya délnyugat-északkeleti volt. További kutatás hiányában sajnos egyértelműen nem eldönthető, hogy esetleg egy korábbi más irányú várfal alapozással vagy természetes jelenséggel állunk e szemben.

A Külső vár déli fala mellett nyitott kutatóárok a kérdéses sziklafelszínnel.

Az idei ásatási szezonban került sor a Csiga kapuja, még feltáratlan nyugati oldalának megkutatására. Az igen jelentős vastagságú omladék és földréteg alatt rejtőző kapuzat környezetében átépítések nyomait észleltük. A Külső vár északi falához egy igen vastag, minimum 160 cm széles habarcsba rakott kőfalat tapasztottak, melynek egy 3 m hosszú szakaszát bontottuk ki. A kis felületű feltárások miatt sajnos csak találgatni tudjuk, hogy ez a falazat kapcsolatban áll-e a Német bástya északi sarkában 2012-ben feltárt falazatokkal, vagy talán egy, az északi fal mellett állt épülethez tartozhatott? Talán kapcsolatba hozható azzal az 1633-ban említett adattal, miszerint a Külső vár északi részén egy új falazatot építenek? Szintén kisebb átépítések voltak észlelhetőek magában a kapuban is, melyet eddig még nem ismert időben beszűkíthettek. Bár nem kizárt, hogy a kapuzat leszűkítése a Csiga szerkezetével vagy működésével állhat összefüggésben.

A Csiga kapujának nyugati része az utólagosan épített igen vastag falazattal.

Az északi falra merőlegesen kijelölt kutatási területen talán a Külső vár egyik legérdekesebb jelensége bukkant elő. Az árok déli végében mintegy 15-20 cm-es mélységben jelentkezett a hegytető természetes, barázdált sziklafelszíne, melyre egykor egy eddig nem ismert falazatot építettek. Ennek az új, kb. 120 cm széles mészhabarcsba rakott kőfalnak az iránya (északnyugat-délkelet) teljesen eltér a ma is látható Külső várat lezáró északi várfal kelet-nyugati irányától. Továbbá megfigyeltük, hogy az új fal átlag 20-25 cm széles alapozási kiugrása egyező magasságban és egyben kötésben van az északi fal alapozásával, viszont felmenő részét az alapozás felett mintegy 20 cm-rel visszabontották. Mivel pont a falcsatlakozás nem esett már bele a kijelölt árokba így az átépítés pontos módja és ideje egyelőre még nem ismert. Azonban ez az új falazat nem szerepel a várról 1573-ban készített alaprajzi felméréseken, így az átalakításra vélhetően a 16. század közepe előtt kerülhetett sor.

A Külső vár északi fala és az újonnan megtalált visszabontott falszakasz.

A Külső vár kutatóárkaiból, 2013-ban is döntő többségében 16-17. századi leletanyag került felszínre. A nagy mennyiségű kerámialelet mellett szép számmal találtunk fémleleteket is. A leletek közül a számos pénzérmén túl két végletként kiemelendő egy nagyméretű vas ágyúgolyó, valamint egy kis félhold alakú csüngő.

A Középső vár területén megkezdtük a várrész jellegzetes védművének (egészen pontosan rondellájának), a félkör alakú Lisztes bástyának a vizsgálatát. Az objektum közepén húzott 2 m széles és 4 m hosszú kutatóárok kijelölésekor sejtettük, hogy nagy mennyiségű törmeléket kell majd eltávolítanunk. De azt nem gondoltuk volna, hogy a fal mentén ennek vastagsága bőven 1,5 méter felett lesz. Ugyanis átlag ebben a mélységben került elő a Lisztes bástya utolsó, 17. századi masszív habarcsos járószintje. Az ez alatt húzódó barna színű feltöltésben azonosítani lehetett a védmű építési rétegét is, majd több mint 3 méteres mélységben belső falsíkjának alapozási kiugrását is. A mélyebb rétegekből előkerülő Árpád-kori leletanyaghoz a kutatás jelenlegi fázisában azonban még épített részleteket csatolni nem tudunk.

A Lisztes bástya 17. századi habarcspadlója.

.

A Lisztes bástya „alja”.

Egy kisebb kutatóblokkal még volt lehetőségünk vizsgálni a Lisztes bástya és a tőle nyugatra húzódó déli várfal csatlakozási pontját. Ezen a részen szerencsénkre egyértelmű választ kaptunk. A Lisztes bástya fala egybeépült a Középső vár déli falával, így az átépítések, amikre az 1633-as adataink a Középső vár esetében is utalnak, a Lakatos bástya és a várkapu közötti falszakaszt érinthette.

A Lisztes bástya és a déli várfal csatlakozási pontja.

A következő, azaz az idei év feladatai közé immár a Középső vár területének szondázó jellegű kutatását kívánjuk beemelni.

Az ismertető végén szeretnék köszönetet mondani a régészeti feltáráson részt vett Egyesületi tagoknak, önkénteseknek, régészhallgatóknak, akik közül külön köszönöm a dokumentációs tevékenységben végzett segítségét: Horváth Viktóriának, Pásztor Eszternek, Grecmajer Tamásnak és nem utolsó sorban Szolnoki Tamásnak.

Szöveg és fotók: Gál Viktor
Szerk.: Vigi