A Szádvárért Baráti Kör 2006 őszi megalakulásáról és első sikeres vármentő tevékenységéről a Várak, Kastélyok Templomok című, a vár- (kastély- és templom) barátok előtt jól ismert folyóirat III. évfolyamának első számában jelent meg beszámolónk. Büszkeséggel és örömmel töltött el bennünket, hogy a tekintélyes szerzők által nagyra becsült és története során végig szakmailag igen igényes és egyben látványos megjelenésű történelmi és örökségturisztikai folyóirat közlésre és bemutatásra érdemesnek tartotta kezdeményezésünket.
Tégely keresztje
A Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártoló tagjai ugyan – megalakulásunk óta – az ország különböző részein laknak, de örvendetes módon emelkedett azok részaránya, akik Szögligeten élnek. Egyesületünk sok szállal kötődik Szögligethez és a külterületén található, a múlt század közepén elnéptelenített Derenkhez is.
A múlt hónapban egyesületünket megkereste Meggyes József Úr, aki szögliget-szádvári barangolásai közben figyelmes lett egy helyére ismét visszaállított fakeresztre a várból leereszkedő turistaút mentén. A kereszt Tégely János védkerületi alkalmazottnak állít emléket, aki több mint 100 éve azon a helyen veszítette életét. Észrevette azt is, hogy az elhanyagolt emlékkereszt nyáron visszakerült a helyére, és erre kívánta figyelmünket felhívni.
A Tégely-kereszt
Várjáró Magazin 1.szám
Hancz Erika: Yedikule – Isztambul
Várjáró Magazin 1. szám, Hancz Erika: Yedikule – Isztambul
Isztambul csodás, semmihez sem fogható hangulatos, pezsgő utcáin sétálunk. Abban a városban, melyben Európa és Ázsia, a kelet és a nyugat, a régi és az új találkozik. Békésen megfér itt a régi ruhába öltözött utcai serbetárus (serbetnek nevezett frissítő italt árusító személy) és a modern üzletember. Az európai városnegyed Aranyszarv-öböltől délre fekvő része viszont még most is főleg a történelmi nevezetességeiről híres. A törökök szép sorban újítják fel a régi épületeket; megújulnak a régi dzsámik, a síremlékek, a fürdők. De minden műemlékre igaz ez? Sajnos nem.
Várjáró Magazin – Szerkesztői előszó
Kedves Várbarátok, Kedves Érdeklődők!
Mint a tavaszi mezők tarka virágtengere, olyan sokszínűen szép és gazdag várépítészetünk is. A hegyek ormain vagy éppen a rónák között emelkedő erősségek szinte mindegyike rejt magában oly szépségeket, mely megfogja az emberi képzeletet. Mindenki mást és másképpen lát belőlük, de az idővel dacoló ódon falak mindannyiunk számára egyfajta hídként szolgálnak a múlt és jelen között. A gyakran csak romként megmaradt várakban eljátszhatunk a gondolattal, hogy miként élhetett és érezhetett a letűnt korok embere. Ilyenkor hirtelen eltűnik az idő és megelevenedik előttünk a régmúlt; az ostromlott vár hősiesen küzdő katonái, a fáklyák pislákoló fényével megvilágított lovagteremi lakomák, vagy a várudvaron tartott vásárok forgataga. Egyszerre láthatjuk a múltat és a jelent, az utat, amelyen jöttünk és az utat, amelyen ma is járunk.
Szatmári Tamás: A pénzhamisító Bebekek
A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.
Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy Nagy Gábor élményei a vármentésről
2011 nyarán történt az első találkozás Szád várával, egy barátokkal töltött nyaralás alkalmával látogattunk el Szögligetre és kerestük fel az erősség romjait. Először elég hosszúnak tűnt az oda vezető meredek út, alföldi gyerekként nem ehhez vagyok szokva. Aztán, amikor felértünk a hegy tetejére, azonnal elszállt minden fáradságom, a zihálásom is megszűnt, csak a lenyűgöző táj képe és a romok szépsége töltötte ki elmémet.
Nagy Gábor élménybeszámolója Szádvárról és a vármentésről