Altstädler Zoltán: Vár a Cuha-patak völgyében – A mészárszéki szikla vára
Ha azt írom, hogy a Bakonyban, a mészárszéki szikla középkori várhelyét látogattuk meg, vajon mennyien kapják fel a fejüket, hogy hallottak róla, esetleg jártak a helyszínen? Amikor Miháldy István bakonyszentlászlói plébános – lelkes amatőr régész és gyűjtő – 1870 táján ásta a várat, a környék lakosai még így nevezték.
Szatmári Tamás: A kerekudvari vár
Őszintén be kell vallanom a Tisztelt Olvasónak, hogy bár évtizedek óta járom a régmúlt idők romba dőlt várait, mégis a most ismertetésre kerülő erődítményről csak a múlt esztendőben szereztem tudomást. Mentségemre szóljon, hogy róla a régebbi váras könyvek egy szót sem ejtettek, így nem olvashattam, tudhattam róla.
Sági Gábor: Zádorvár – a vár, amely “hol volt, hol nem volt”…
Amikor azt mondom Zádorvár, akkor sokan visszakérdeznek, „hol van?”, vagy azt mondják „nem is hallottunk róla”.
Amikor azt mondom Zádorvár, akkor egy olyan hazai várat említünk, amelynek a „sosem épült fel” illetve „az ezerháromszázas évek végétől nem is lakták” voltak eddig a főbb jelzői.
Amikor azt mondom Zádorvár, akkor egy csodás helyen, nagy fák között megbújó, de mind a négy oldalán több méter magasan álló falakkal, toronnyal, kápolnával rendelkező, csupa rejtély várról beszélek.
Pátkai Ádám Sándor: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár
A Balaton-felvidék, de talán a Dunántúl egyik leghíresebb vára: Nagyvázsony, Vázsonykő vára.
Horváth Viktória: Akcióban a bujáki Vármentők
Április 14-én, egy szombati nap reggelén felkerekedtünk a messzi Nógrád megye irányába, hogy meglátogassunk egy lelkes vármentő csapatot, akik felhívásuk alapján Buják várának rendbetételéhez kerestek segítséget. Mivel márciusban az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és a szádvári vármentés elmaradt, úgy döntöttünk, hogy ez remek alkalom lenne egy kis tavaszi mozgáshoz, pótolva a korábbi hiányosságokat.
Kocsis Andrea: Fel a múltba: a cambridge-i vár
Megláttam a szemináriumi feladatot, és órákig ültem felette reményvesztetten. Kész, végem, ez az a pillanat, amikor kibukom a cambridge-i Egyetemről. Pár hetem volt csak egy örökségvédelmi fejlesztési terv készítésére, és az agyam olyan üres volt, mint egy megbolygatott sír. Azt is mondhatnám, egyetlen örökség helyszín sem jutott eszembe, hiába jártam épp régészeti örökség mesterszakra – láthatóan teljesen feleslegesen.
