Altstädler Zoltán: Vár a Cuha-patak völgyében – A mészárszéki szikla vára

Ha azt írom, hogy a Bakonyban, a mészárszéki szikla középkori várhelyét látogattuk meg, vajon mennyien kapják fel a fejüket, hogy hallottak róla, esetleg jártak a helyszínen? Amikor Miháldy István bakonyszentlászlói plébános – lelkes amatőr régész és gyűjtő – 1870 táján ásta a várat, a környék lakosai még így nevezték.

Alig több, mint három emberöltő múlva, az 1960-as években Nováki Gyula az itteni kutatásaival kapcsolatban meg is jegyzi, hogy a „mészárszék” helynevet az akkori lakosság már nem ismeri. Nagy valószínűséggel a „kesellőhegyi középkori földvár” megnevezés sem oszlatja az ismeretlenség homályát. A „Várak a Bakonyban” túramozgalom egyik teljesíthető célpontja a várhely, de mégsem hiszem, hogy túl sokan felkeresnék, mert sem turistaút, sem erdei ösvény nem vezet hozzá, a turistatérkép sem jelöli, pedig a látványos Cuha-patak völgyének kiugró sziklája alatt sokan elsétálnak.

A hatalmas tömböt alkotó Kesellő-hegyen – időben eltérve – három erődítés létezett. A korai bronzkorban a Hódos-ér völgye feletti szikláknál – a Nováki által Kesellőhegy I. sz. földvárának nevezett – sáncokkal, árokkal erődített telep szerepel a turistatérképen, mint „4000 éves földvár sáncai”. Néhány száz év elteltével, a késő bronzkorban a hegy belsejét erődítették, ekkor egy rendkívül kiterjedt sánccal kerítették a sűrűn lakott hegyi települést – ez Kesellőhegy II. sz. földvára. Végül, több, mint 2000 év szünet után, a Kesellőhegy sziklás nyúlványán felépült a kisméretű III. sz. földvár. Miháldy itteni „hosszabb ásatás”-áról levélben tájékoztatta Rómer Flórist, aki 1871-ben az Archaeologiai Értesítőben számolt be a kutatásról. Nováki Gyula 1959-ben bejárta a terepet Farkas Imre erdőmérnök közreműködésével, 1962-1968 között pedig feltárásokat végzett az erődítményekben.

Feltűnt neki, hogy a kétrészes, elő- és belsővárból álló középkori várnál a „kupac”, az épület helyét jelző törmelékhalom nem jelentkezik, mindössze vékony föld-omladékréteg után már az érintetlen szikla következett. Megállapította, hogy az épületmaradványok eltűnésének oka Miháldy ásatása lehetett, aki „nagy kőhalmaz legurítgatása” – azaz a törmelékhalom szikláról való lezúdítása – után megtalálta a belső vár négy és fél láb magas falát, majd „ismét egy kis fal”-at. Rómer fel is sóhajt; „… beh kár, hogy ennek akármilyen rajzát nem csatolta a lelkes közlő úr a levelében”.

„A falak között találtatott: egy rakás szén, ember- és állatcsont, edény cserepek, őzagancsból készített tőr, … görbített kés, … kardhegy és több sarkantyú.” Nováki pedig levonja a következtetést: „A vár területe annyira kicsi, hogy a maradványok ily módon történt eltüntetése elképzelhető”. A pusztítás ellenére Nováki a belső vár déli szélén megtalálja a derékszögben kétszer megtörő fal 2-3 kősorát, középső részén egy pincehelyiséget, három sziklába vájt lépcsőfokkal, s efölött fából készült tornyot feltételez. A belső vár árkának külső oldalát függőlegesre faragott szikla, belső oldalát habarcsos – ekkor még 60 cm magasan meglévő – fal alkotta.

 A belső vár lakottságát bizonyítják az itt előkerült leletek: edénytöredékek, nyílhegyek, az árokban pecsétgyűrű, vaskulcs, sarkantyú és ugyancsak nyílhegyek. A leletek alapján 13. századi a vár, melynek utolsó periódusára a gyűrű utal, amely szerint átnyúlt a 14. századba. Ennél későbbi leletek nem ismertek a területről. Az elővárban nem bukkantak régészeti leletre.

Az elővárral egy vonalban, kb. 30 méterrel alacsonyabb szinten, részben a Csörgő-patak sziklamedrébe vájt, részben falazott vízgyűjtő medence maradványa található. A Nováki itteni ásatása óta eltelt csaknem 60 évben tovább zajlott a kevéske vármaradvány pusztulása; kőfalaknak nyoma sincs, a belső vár árka sekélyebb lett, a vízgyűjtő medence csak képzelhető.

A vár a bakonyi erdőispánság területén állt, amely királyi udvarbirtok – azaz királyi magánuradalom – , s ennek vezetője a bakonyi ispán volt, aki e birtok gondnokaként, fő tisztségviselőjeként szerepel. Ilyen formában vára még nem volt – a már 1060-ban említett zirci királyi udvarház volt a központ, egészen annak a cisztercieknek 1182-ben történt átengedéséig -, azonban amikor a 13. század folyamán magánkézbe – Csák és Bána nembeliek tulajdonába – került e nagy összefüggő terület, épült fel Csesznek első periódusú – a most látható kővár kiépítésekor teljesen lebontott – vára, és ezzel egy időben létesült a Cuha-völgye feletti „mészárszéki” sziklán a másik vár.

Az erdőispáni tisztet viselő Bána-nemzetségbeli igen erőszakos Apa – aki a Szentföldet is megjárta –, lesz magánbirtokos a 13. század első felében, fia, Bána Mihály IV. Béla kedvelt, szintén harcias – a tatárok elleni harcban kilenc sebet szerző, de túlélő – udvarnoka, aki az Aranybulla születésénél is bábáskodott. Mihály fia, a már Cseszneki előnevet felvett Jakab 1263 körül felépítette Csesznek várát, – s ahogy említettük – ezzel egy időben létesült és működött a mészárszéki szikla vára (esetleg ez volt Jakab testvérének, Pálnak, királyi kardhordozónak a vára?). Jakab IV. Béla és István herceg közötti belháborúban, a leendő V. István király lovagja, s ekkor kerültek összetűzésbe a Csesznekiek a Csákokkal.

Jakab fiai, Szomor, Pál, Mihály – de különösen – Miklós és Lőrinc válnak az ifjú Caroberto támogatójává, tagjai annak a kíséretnek, amely 1300 körül Zágrábból Esztergomba – az 1301-es koronázásra – kíséri az Anjou trónkövetelőt. A Csákokkal való viszályuk tovább mélyül, hiszen azok a cseh Vencelt támogatják. Vencel megemlékezik a Cseszneki fivérekről, azok brutalitásáról, ahogy bénává tették, kíméletlenül megcsonkították híveit, gyújtogattak, romboltak. A Csákokkal valóságos magánháborút vívnak, ennek egyik tetőpontja a Csákok ostroma a Csesznekiek családi vára ellen, amikor 1309 után, bizonytalan adat szerint 1315-ben elfoglalják Cseszneket, vélhetően ekkor pusztul el a cuha-völgyi vár is.

Pontosan nem meghatározhatóan, de 1309 után már Csák nembeli István fiai,  Péter és István Csesznek birtokosai. Ugyan a birtok 1323-ban országbírói döntés értelmében visszakerül a Csesznekiekhez, azok mégis – miután a Csákok bent ülnek a várban és jogaikat a Csesznekiek nem tudják érvényre juttatni, jobb nem lévén – eladják azt a Csákoknak. Pámer Nóra cseszneki ásatásakor kiderült, hogy a 13. századi első vár valamikor a 13-14. század fordulója körül megszűnik – talán a Csákok itteni ostroma miatt? -, és a 14. század elején az új vár felépítésénél a korábbi falaknak még az alapjait sem használják fel (a Csákok rövid birtoklásuk alatt építkeznek vagy a következő birtokos, az uralkodó az építtető?). A Kesellőhegy vára a 14. század eleji változások során már nem újult meg, az egyszerű kerített tornyot felhagyták, nem építették át- és újjá.

Felhasznált irodalom:

Csorba Csaba – Regélő váraink. Bp., 2000.

Engel Pál – Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Bp., 1996.

Koppány Tibor – Csesznek vára. Bp., 1962.

László Csaba – A cseszneki vár. Műemlékvédelem 2007. 51. évf. 1. szám

Magyar Eszter – A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdőispánság területén.  Tanulmányok Veszprém Megye Múltjából, Veszprém 1984.

Nováki Gyula – Földvárásatások a bakonyi Cuha-völgy környékén. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8, Veszprém, 1969.

Nováki Gyula – Őskori és középkori várak a bakonyi Kesellő-és Zöröghegyen. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14, Veszprém, 1979.

Pámer Nóra – Csesznek. In: Gerő László(főszerk.) Várépítészetünk Bp., 1975.

Rácz Miklós – A cseszneki vár építéstörténete. Bp., 2017.

Zsoldos Attila – Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Bp., 2011.

Altstädler Zoltán
Szerk: VM