Várjáró Magazin, 49. szám

Horváth Viktória: Akcióban a bujáki Vármentők

Április 14-én, egy szombati nap reggelén felkerekedtünk a messzi Nógrád megye irányába, hogy meglátogassunk egy lelkes vármentő csapatot, akik felhívásuk alapján Buják várának rendbetételéhez kerestek segítséget. Mivel márciusban az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és a szádvári vármentés elmaradt, úgy döntöttünk, hogy ez remek alkalom lenne egy kis tavaszi mozgáshoz, pótolva a korábbi hiányosságokat.

Előzetesen arról is értesültünk, hogy Tóth Balázs volt évfolyamtársam, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum középkoros régészének vezetésével éppen ezen a napon lesz műszeres leletfelderítés a környéken, így akár össze is köthetnénk a kellemest a hasznossal. Balázs elmondásából tudjuk, hogy a múzeum és a környékbeli amatőr fémkeresős kutatók között az utóbbi időben megerősödött a kapcsolat, egyre többen jelentkeznek, hogy segítenek felmérni egy-egy lelőhely régészeti érintettségét. A folyamatos közreműködés eredményeképp nem egy önkéntes már állandó hivatalos múzeumi engedély büszke birtokosa is lehet, így állítva követendő példát társai elé.

Az etikus fémkereső csapat

Szombat reggel tehát elindultunk Buják felé, ahová a szeszélyes útviszonyok miatt kicsit késve érkeztünk meg. A 21-es út bizonyos szakaszainak állapotát talán senkinek nem kell bemutatni, mi is dacoltunk eleget a fagyos szelekkel, perzselő pusztákkal…ja nem, csak a kátyúknak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, az aszfalt helyén tátongó óriási kráterekkel.

A délelőttöt Buják és környéke megismerésével töltöttük, miközben aktívan részt vehettünk a kis múzeumi csapat tevékenységében, megmentve ezzel jó pár, a vár 1552-es ostromához köthető fémleletet, többek között ágyú- és muskétagolyókat, illetve egyéb használati tárgyakat is. A csapat tagjai között abszolút profikat is láttunk, akik a bejárt területükön minden apró jelet szisztematikusan kikutattak, a megengedett mélységen belül. Legnagyobb számban középkori vasszögek kerültek elő, s a fent említett eszközök megtalálása segített egy-egy lőállás beazonosításában is. A megtalált tárgyak pontos helyét kézi GPS segítségével mértük be, így szóródásuk térképre is vetíthető.

A nógrádi kutatócsapat legutóbb egy Árpád-kori kincslelet megtalálása kapcsán szerepelt a hírekben. Tavaly ősszel egy 73 db-os, ezüstpénzből és ezüströgökből álló, kisebb bőrzacskóban elrejtett kincslelet került elő az egyik lelőhelyen, természetesen a fémkeresős kutatók segítségével. Erről bővebben: https://www.nool.hu/kozelet/helyi-kozelet/arpad-kori-kincsleletre-bukkantak-csatateret-azonositottak-2143841/.

A bejárás fizikailag eléggé igénybe vett bennünket, így dél körül elköszöntünk a csapattól, és úgy döntöttünk, megmásszuk a bujáki várat, s omladozó falai között kicsit megpihenünk, mielőtt csatlakozunk a sarjazó-vármentő társasághoz. A várhoz vezető utat nem a lenti parkolóból, hanem az egyik szomszédos kisebb hegyről indítottuk, így megcsodálhattuk az erdős táj szépségeit. Az előző napi eső miatt ugyan eléggé felázott és sáros lett az erdei út, de rövid séta után meg is érkeztünk a vár bejáratához.

A vár

Maga a várhegy a falutól északra, a Honvéd Üdülő irányában, védett területen helyezkedik el, a GPS gond nélkül odavezet, ha autóval érkezik az ember. A parkolórésztől az érkezési jobb oldal felé kell elindulni, egy kitáblázott ösvény mutatja az utat. A vár 1666 óta pusztul, ráférne egy alapos kutatás és állagmegóvás, melyre mind a helyiek, mind pedig a múzeum részéről lenne igény. Reméljük, hamarosan jó hírekkel szolgálnak a látogatóknak.

Meglátva a buja növényzettel benőtt kőfalakat, elhittük, hogy itt valóban szükség lesz a kétkezi munkára, hiszen alig látszik, merre kanyarog a várfal.

Bozót

Viszont vannak olyan részei a várnak, ahol elképesztő magasságban állnak a kősorok, főleg ha kívülről, az építményt alulról megkerülve teszünk egy kört.

Látványos részlet

Az alaprajzi forma egyelőre csupán a légifotókon látszik, feltárás után lehetne pontosítani. Több ízben történt felmérése, ezek alapján egy ovális vagy sokszög formájú elrendezés látszik, melynek nyugati oldalán épületek alaprajzai vehetők ki. [1]

Alaprajz a legújabb verzió szerint

Történetéről nem sokat tudunk. Első okleveles említése 1308 és 1315 közé tehető, ekkor királyi kézen volt, Csák Máté emberei ostromolták.[2] 1386-ban Mária királynő Garai Jánosnak adományozta [3], ám csakhamar visszaszállt a királyra.

Oklevelek

1552-ig, mikor is Ali budai pasa elfoglalta, főúri családok kezén van, ezután pedig oszmán-török fennhatóság alá került. Érdekesség, hogy ebből az időszakból viszonylag pontosan ismerjük a várőrség összetételét, köszönhetően a fennmaradt írásos forrásoknak. Az 1550-es és 1590-es évek között őrsége 30-40 fő körül mozgott.[4]

A folyamatos pusztulást a helyiek egy lelkes csoportja igyekszik lassítani, hiszen néhány éve rendszeresen összejárnak, hogy megtisztítsák a falakat és a vár területét a mindent kegyetlenül elfoglaló növényzettől. Egyikük elmesélte, hogy a csapat igazán szívén viseli a vár sorsát, hiszen családostul-gyerekestül felkerekedve az egész napot a sarjazásra szánták. Az idősektől a legkisebbekig mindenki ollót, baltát, kisszerszámot fogott, hogy kivegye a maga részét a munkából. A szorgos kezeknek hála a vár területe újra felismerhető lett, a falak előbukkantak rejtekükből.

A munka

Miután mindenki alaposan elfáradt, közösen elkészített étellel és itallal köszönték meg a résztvevők munkáját. A jó hangulatú ebéd alatt megtudtuk, hogy még Egerből is érkeztek a felhívásra, s mi is elmondtuk, a Szádvárért Baráti Kör tagjaiként hasonló tevékenységet végzünk az északkeleti végeken. Kávét és ásványvizet is kaptunk a helyiektől, mely kitartott még a délutáni munka befejeztéig.

Ebédidő

A várat később teljes egészében körbejártuk, megcsodáltuk még álló részeit, helyiségének boltozatait, faragott köveit.

A vár romos, de csodás falai

A kilátás a tiszta idő miatt csodaszép volt, betájoltuk magunkat a nógrádi dombok és hegyek közepette.

A pazar nógrádi táj

A környéken csaknem tíz várat, várromot lehet megcsodálni, akár a Felvidék irányában, akár az ország területén maradva. Közülük mi a hasznos-cserteri, a hollókői, a salgói, a somoskői, illetve a füleki várat tekintettük meg a közelmúltban, melyek közül néhányról már volt szó itt a Várjáró Magazin hasábjain. Következő célpontunk Szanda és Drégely lesz, folytatva a Budapest környéki látnivalók felkeresését. Aki teheti, keljen útra a hétvégén, érdemes! További olvasnivaló: https://www.nogradivarak.hu/nograd-megye-varai/.

Képek: Buják község önkormányzata, Facebook-oldal, Fülöp Zsolt, Tóth Balázs, Horváth Viktória

Lábjegyzetek
[1] Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest, 2017. 156, 5. ábra.
[2]Nógrád megye várai, 24.
[3] Átírás: DL-DF 87626.
[4] Nógrád megye várai, 24.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

19 − tizennégy =