Várjáró Magazin, 47. szám

Anderko Anna: Fülek vára, a „felvidék gyöngye”

Bevezetés

Fülek városa a történelmi Nógrád megyében, a mai Szlovákia területén a Besztercebányai kerület Losonci járásában, a Cseres-hegység Füleki-medencéjében található. A medence még a miocén korban alakult ki az ALPACA- mikrolemez vándorlásával, mely a Pannon-medence északi részének süllyedéseit eredményezte. Ezekben több száz méteres üledék halmozódott fel. A sziklakúp, melyen a vár áll, vulkanikus eredetű, tulajdonképpen egy maar-tipusú vulkán maradványa. A maar-tipusú kráterek feneke jóval a környező felszín alatt van, így krátertó keletkezik, melyet tufagyűrű vesz körül. Ez a tufagyűrű a belső fala a kráternek, melyre a vár épül. Az épületegyüttes anyaga így nagyrészt a helyi, könnyen faragható kőből lett kialakítva.

Történet

A várhegy tövében már az őskori badeni kultúra nyomaival is találkozhatunk, mely nagyjából 3500 éve a kedvező természeti adottságoknak köszönhetően jelent meg itt. Az ehhez köthető jelentősebb leletek a pattintott kőeszközök és a kerámiák. A vár területe az ezt követő időszakokban is lakott volt, római császárkori leletek is előkerültek.

„… ez hajdan magas köfallal egészen körülvéve, ’s a’ vár alsó falával egybe kaptsolva vala, és tsak két erős kapuji valának ezen városnak; a’ magas kő-kerítésem kívül mély árok, és erős karózások, vagy is palánk-fák voltak, hogy akármi ostromnak ellenállhatott.” , írta Bél Mátyás, aki egyik legjelentősebb forrásunknak számít. A vár története 1242 előttre nyúlik vissza, hisz építése a Kacsics nemzetséghez köthető még a tatárjárás előtt. Az első írásos említése a fenti dátumra tehető, mikor azon 17 vár között sorolták fel, melyekbe felfegyverkezve húzódtak be a magyar nemesek a tatárok betörésekor. A vár védője az első ismert tulajdonos, Simon fia, Fulkus volt, aki hamis pénzt veretett, a környéken fosztogatott és gyújtogatott. Ezért ítélte őt IV. Béla „mezítelenül” vívandó párbajra a Székesfehérvárott tartott országgyűlésen 1246-ban, mely büntetés elől megszökött. Ez év január 10-re keltezett oklevélből kiderül, hogy a király ezek után a várat Pok nembeli Móric fia Móric királyi pohárnokmesternek adományozta. Bél Mátyástól tudjuk, hogy következő tulajdonosa Béla király fia, V. István volt, erről egy 1262. december 9-re keltezett forrás is tanúskodik. A század végén a vár tehát királyi kézben volt.

A vár később ismét magánkézbe került, 1302 és 1310 között Monoszló nembeli Gergely fia Egyed mester birtokolta, 1313-ban pedig Aba nembeli Amádé fia Miklós tulajdonában volt. Ezt követően legismertebb tulajdonosa Csák Máté volt, akitől Tekele nembeli Ite fia János foglalta el 1320-ban Füleket. Őt Fónyi Balázs követte, aki egy egri káptalan által kiadott 1343-as oklevélben is, mint hajdani füleki várkapitány szerepel. Egy 1354-es forrás szerint Konya mester gömöri ispán volt a füleki várnagy. A szövegből kiderül, hogy apja, Tamás országbíró halála után birtokait fele-fele arányban öröklik Konya és testvére, aki a váci püspök volt, valamint Tamás második felesége, Anna és lánya. A két testvér nem akart eleget tenni Anna jogos követelésének, így az panaszt tett a királynál. Végül Anna megkapta a birtokokat, valamint egyéb javakat is a hatalmaskodással vádolt testvérektől. 1365-ben már Péter fia István gömöri ispán a füleki várnagy. Ezek alátámasztják azt az állítást, miszerint Károly Róbert igyekezett ispánjait tényleges fegyveres hatalommal is felruházni. Egy 1372. július 24-re keltezett oklevélben, mely Kazai Kokas fiai birtokfelosztását írja le, említésre kerül Fülek vára is.

Birtoklástörténeti adattal szolgál az az 1384. május 25-re keltezett forrás, melyben a füleki várhoz tartozó Gömör megyei Simonyi és Détér birtokokat Oroszország egykori vajdájának, Jánosnak és testvérének, Desew-nek adományozza.

Ezt követő nagyon jelentős adatunk Zsigmondhoz köthető, aki 1423-ban az eddigi feltételezések alapján mezővárosi rangra emelte Füleket, ez az állítás azonban megkérdőjelezhető egy 1356-os peres ügyet tárgyaló oklevél ismeretében. Eszerint Füleknek bírája és polgárai vannak, valamint a település mint civitas tűnik fel.
1428-as szintén pert tárgyaló forrás szerint ekkor Berchik a füleki várnagy. Zsigmondhoz köthető a vár „örök birtokul” adományozása Jolsvai Leustaknak a 14. Század végén. A nemzetség kihalása után Borbála királyné kapta meg.

Egy szintén 1435-re keltezett oklevél szerint Perényi Istvánnak és Jánosnak zálogosította el többek között Fülek várát. 1438-ban került végleg a Perényiekhez 6000 forintért. Erre utaló forrás 1438. november 4-re keltezhető, ugyanebből az oklevélből derül ki, hogy a vár korábban valóban a „Pelsewc-i”-ekhez tartozott. Az adomány megerősítését az 1438. november 5-re datálható oklevél biztosítja, melyhez csatlakozik a hozzájárulás Albert király részéről is egy nappal később. 1439. március 18-án jelentette Perényi Imre fia, János, hogy be akarja magát vezettetni a füleki vár és annak tartozékai tulajdonába, az őt megillető jogon. Ehhez Albert király hozzájárulását 1439. június 29-én adja meg. 1454-ben köttetett az az egyezség, mely Perényi Imre fia, János tárnokmester és Koroghi Philpes fia, János között született. Célja a birtokok jobb védhetősége volt, valamint tárgyalta az örökösödés kérdését is. Megemlítik benne Füleket nógrádi és gömöri tartozékaival együtt. 1455-ben újabb adományokkal gazdagodik a Perényi család, ugyanis János László királytól hűséges szolgálataiért cserébe birtokokat kap, köztük Füleket a hozzá tartozó vámokkal együtt. 1480-ban Perényi Miklós birtokolta a várat, a várnagyok pedig Wyfalwi Miklós pap és Banoczi Benedek voltak.

A Perényiektől csupán 1483-ban foglalta el Mátyás király Lábatlan András vezette serege Füleket. 1504-ben Perényi Imre, Abaúj megye ispánja, később az ország nádora visszakapja Füleket a királynőtől. Ezt Ulászló király is megerősíti 1506-os oklevelében, melyben Fülek mellett számos vár és birtok szerepel még Perényi Imre érdemeinek jutalmául. 1517-ben Wesselényi Péter volt a várnagy, majd Kisfaludy Mihály, akinek 1522-ből ismerjük egy szerződését. Еzt követően Ráskai Balázs, majd fia, Ráskai István voltak a várnagyok.

1544 szeptemberében I. Ferdinánd 30 000 forint fejében Bebek Ferencnek és fiának, Györgynek adományozta a váruradalmat. Az ő idejük alatt mehetett végbe a vár nagyfokú modernizációja, mely valószínűleg valamely olasz építőmester közreműködésével történt. Egy 1548-as oklevél szerint Pelsőczi Bebek Györgyöt és Ferencet, valamint utóbbi feleségét, Ráskay Dorottyát tiltják Fülek birtoklásától. Ebből az adatból kitűnik tehát, hogy a Ráskayak és Bebekek rokoni kapcsolatban álltak egymással. Füleket említik 1550-ben azon oklevélben, miszerint Ráskay Erzsébet visszavonja azt a cserét, mely során Fülek részbirtokát egy Szabolcs vármegyei Csege nevű helyiségért adta volna Bebek Ferencnek. Ha a latin szöveget jól értelmezem, akkor ebben az évben Bánffy László tulajdonolta Fülek várát. A Bebek-féle kiépítés 1551-re fejeződött be, ekkor kerülhetett az egyik kapu fölé az a faragott kő, mely eredetijében nem ismert. A kő csak egy rajzon maradt fenn, melyen az írás stílusa nem felel meg a faragott köveken megjelenő feliratoknak. A szövege a 27. zsoltárból vett idézet, mely így szól: „Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek”, megjelenik rajta ezen kívül a Bebekek pálmás címere is, mely mai napig Fülek címerének alapja. A kő első publikációja Mocsáry Antal 1826-os monográfiája.

A következő fordulópontot a vár történetében az 1554-es év hozta. A várkapitány ez évben Jánossy Pál volt, aki a nevezetes napon Fülektől távol tartózkodott. A vár törökök általi elfoglalásáról Bél Mátyástól értesülünk.

Fülek török kézre kerülése nem mindennapi történet, ugyanis nem a hagyományos értelemben vett ostrom zajlott, hanem árulás történt. Itt szolgált ekkor egy szerecsen fogoly, aki jól ismerte a vár talán egyetlen gyenge pontját, mely a fellegvárban lévő szemétledobó nyílás volt. A várnagy távollétét kihasználva a várőrség a középső várban mulatott, az említett nyílást a felsővárban őrizetlenül hagyták. A szerecsen egy hadifoglyot küldött az éppen Szécsényben tartózkodó Hamza béghez, akinek azt üzente, hogy felszabadítása fejében, megmutatja a vár meghódításának legkönnyebb módját. Két jellel biztosította a vár alá érkező törököket arról, hogy nem lesz gond a bejutásnál. Az egyik egy tál étel volt, melyet a várőrségnek kellett volna vinnie, a másik pedig Jánossy kalapja volt, melyeket a nyíláson keresztül mutatott fel. Így egy éjjel a török sereg egy része feljutott a meredek várhegyre, majd kötélhágcsó segítségével be a várba. Az itt álló ágyúkat elfoglalták, majd jelt adtak a sereg másik részének ezek segítségével. A várőrség természetesen felébredt az ágyúdörgésre, de ekkor már a teljes felső vár a törökök birtokában volt, így ellenállásuk nem bizonyult elegendőnek a törökök visszaverésére. Jánossy is azonnal reagált az eseményekre, felmentősereggel érkezett a vár alá, azonban elkésett, így a vár 39 évre török uralom alá került.
A vár bevétele után tárgyalások zajlottak Füleket illetően a budai pasa, a szécsényi bég követei, valamint I. Ferdinánd között, azonban a törökök nem engedtek.

Egy 1564. július 31-ére keltezett oklevél szerint Bajony István és János, majd Zsófia óvást tettek Fülek vára és tartományainak elidegenítése ellen. Ezt az adatot egyelőre nem tudom értelmezni, hiszen úgy vélem, egy törökök által elfoglalt vár elidegenítése ellen fölösleges hadakozni, emellett a vár ekkor már tíz éve volt a Hódoltság része, így véleményem szerint nem is egy korábbi eseményt írnak le.

Ez idő alatt Fülek szandzsák központ lett, a budai vilájethez tartozott, legtöbb náhije 1584-ben tartozott hozzá, ekkor ruznamcséja, azaz beiktatási oklevele 12 „járást” ír le. A ferencesek templomát alakították át mecsetté. A ferencesek még Bebek Ferenc idején hagyták ott az egyházat, miután a vár tulajdonosa protestáns hitre tért. Mellette lehetett a török fürdő is, de eddig sem a templom, sem a fürdő nem kerültek feltárásra.

1557-1558-as évek zsoldlistája 320 itt tartózkodó török katonáról számol be, melyek közt janicsárok, ulúfedzsik, azábok, később pedig topcsik és martalócok is megjelentek. Ekkor a vár parancsnoka Hadzsi Ali volt. Az itt szolgáló török katonák összesen 1649 akcse napi zsoldot kaptak.

Fülekről fenyegették a törökök a bányavárosokat és környéküket is, melyre Ali bég Zólyomhoz intézett 1591-es levele a legjobb példa. „…parancsolom, hogy küldjetek írásban választ, fogtok-e adót fizetni vagy sem. Mert ha nem akartok, biztosak lehettek benne, hogy hatalmas seregemmel megtámadlak titeket, városotokat porrá égetem, benneteket pedig leigázlak és rabszolgaságra ítéllek. Jól jegyezzétek meg… mennyi zólyomi katona fölött győzedelmeskedtem, mennyi fejet, zászlót és dobot zsákmányoltam…”
A határbeli megnevezések közül a Bégtemető és az Őrhegy utal valamelyest a füleki vár történetére. A Bégtemető-dűlőben állítólag a füleki vár ostrománál elesett török bég van eltemetve, az Őrhegy a hagyomány szerint a füleki vár működése alatt őrhelyül szolgált. A bégtemető a mai öregek tudatában is élénken él, mind a dédnagymamám, mind pedig a nagyszüleim meséltek róla korábban.

A vár visszafoglalására 1593-ban került sor, ekkor Tieffenbach Kristóf, Báthory István és Pálffy Pál vezette seregek hatalmas ostromot indítottak a törökök ellen Szabadka visszafoglalása után. A temesvári basa 18 000 fővel sietett a várban rekedt törökök segítségére, azonban az ostromlók erről időben értesültek, így készen álltak az ütközetre 7000 katonával. November 11-én támadtak a vártól nem messze letelepedett török seregre, és győzelmet arattak. A csata során életét vesztette a temesvári basa és a füleki bég is. A várban lévő törökök azonban tartották magukat, Tieffenbach azon ígéretének sem adtak hitelt, hogy ha feladják a várat, békével elvonulhatnak. Így november 14-én több napos ostrom indult, mely során az ostromlók ezer fővel gyengítették a vár falait, míg a vár katonái ágyúzták őket. Az alsóvárat november 16-án sikerült elfoglalni, november 17-én jutottak a felső várba, ahol a törökök megadták magukat. November 18-án Tieffenbach serege ismét győzelmet aratott a törökök felett, a vár védői pedig elhagyhatták Füleket.
1593. november 25-én már kelteznek oklevelet Füleken, ezt bizonyítja az a forrás is, melyben Báthory Miklós országbíró előtt Károlyi Mihály fiú örökös hiányában biztosítja a leányági örökösödést.
Az ostromról több metszet is készült, köztük Meyerpeck prágai kiadású rézkarca, Sibmacher Johann és Hieronymus Oertel 1602-es nürnbergi rézkarca, vagy Lucas Mayer nürnbergi fametszete.

Az ezt követő időszakot nevezik Fülek virágkorának, hiszen ekkor vált a környék egyetlen töröktől biztos helyévé, a bányavárosok kulcsává. Kettős városfallal látták el, melyet kör alaprajzú ágyútornyok tagoltak. Ezekből ma már csak egy áll a Váralsó utcában (Baštová ulica). 1605-ben Bocskay foglalta el a várat, de a bécsi békével ismét a koronára szállt.
Még ez évben kezdte meg működését az egyik legjelentősebb várkapitány, Bosnyák Tamás, aki egészen 1634-ig töltötte be a tisztséget. Az ő ideje alatt több erődítést sikerült megvalósítani, valamint ekkor költöztek vissza a ferencesek a városba. 1619-ben a Habsburg-ellenes nemesi felkelőkhöz csatlakozott, mikor egy év múlva visszatért a császár oldalára, Bethlen tömlöcbe vetette. Szabadulása után haláláig töltötte be a tisztséget, halála után lányának férje, Wesselényi Ferenc lett a várkapitány.
Wesselényi idején (1634-1644) céheket alapítottak Füleken, legkorábban a csizmadiák, majd a lakatosok, pajzskészítők, lándzsakészítők, kardművesek, szíjgyártók, szűcsök, vargák és végül a szabók. Utóbbi kettő már inkább fia várkapitányságának idejére esett.

1655-ben 300 lovast és 300 gyalogot rendeltek a várba egy országgyűlési határozat alapján. 1661-ben gróf Koháry István lett a várkapitány. Ekkor ismét támadásokat kellett kiállni a várnak, mint Thököly 1678-as ostroma, mely sikertelen volt. Emellett ismét török nyomás alá került a térség, miután Szécsényt felgyújtotta, védőit és felszerelését Fülekre hozta. Koháry kényszerű levelezésbe bocsátkozott az Egerben állomásozó törökökkel. Eger 1596-tól nagyon jelentős török központ volt, több ezer katona állomásozott itt. Ezekben kölcsönös segítségnyújtásokat, kompromisszumokat találunk.

1682-ben Thököly újabb támadásokat indított. Kassa elfoglalása után Lőcsét, Eperjest, Tokajt, Szádvárt, Ónodot és Putnokot is sikerült elfoglalni, egyre közeledett Fülek felé. A várban ekkor 700 fős őrség tartózkodott, velük együtt mintegy 4000 ember zsúfolódott össze itt. Thököly mellett a törökök is elindultak Fülek felé 35- 40 ezer fővel, valamint az erdélyi Apafy Mihály és Teleki Mihály vezette 8000 katonát számláló sereg is ide tartott. Az eseményeket Miles Mátyás nagyszebeni szenátor foglalta írásba. A védők ekkor még elszántak voltak, ennek jeléül állati vérrel kenték be a bástyák falait. Szeptember 3-ára azonban a várost már elfoglalták, a nagy létszámfölény ellenére a török veszteség azonban már ekkor 4000 főre volt tehető. Érkezett ugyan egy felmentősereg, de az nem bizonyult elegendőnek a hatalmas túlerővel szemben. A várvédők lelkesedése is alábbhagyott, hiszen a várban tartózkodó nők és gyerekek szenvedése elbátortalanította őket. Eközben viszont Koháry a szökni próbálókat kivégeztette, mire a katonák a várfalról való ledobással fenyegették meg őt. Az ostrom 17 napig tartott, az őrség egy része szeptember 10-11-én alkudozni kezdett az ostromlókkal, melynek eredménye az lett, hogy a vár feladásának fejében a bent tartózkodók szabadon elvonulhatnak Koháry azonban a végsőkig kitartott volna, nem akarta aláírni a szerződést, végül azonban a várőrség Thököly hadához csatlakozott, a várat pedig szétdúlták.
Koháry István csak 1690-ben telepítette újra Füleket. A templomot 1694-ben kezdte építtetni, felszentelésére 1725-ben került sor. A várat teljesen felhagyták, így a templommal párhuzamosan kastélyt építtetett magának, mely még ma is áll.

Régészeti kutatások

Az első régészeti feltárás 1944-ben folyt Kalmár János vezetésével, mely valójában a vár területének nagy részét magába foglalta. Az ásatás dokumentációja elveszett, azonban a publikációjából viszonylag sok részlet kiderül a megfogott objektumokról, lelőkörülményekről és részletekről. Kalmár János beszámol egy, a 2. és 3. ágyúállás között talált tüzelőhelyről és kemencéről, melyek körül nagyszámú cseréptöredék került elő és innen származnak a leírás alapján a legszebb kályhacsempék is, valamint nagy mennyiségű salak került elő körülötte, ezek alapján az ásató fazekaskemencét feltételez, de mivel rontott példányok nem kerültek elő, így valószínűleg inkább valami fémmegmunkáláshoz köthető objektumot találhatott. Az előkerült hatalmas mennyiségű lelet sorsa elég hányattatott, az ásatásról az anyagot a Nemzeti Múzeumba szállították, majd a államközi megállapodás alapján ezt át kellett adni a pozsonyi múzeumnak. Innen több kiállításra is elkerültek az egyes darabok, így négy csempe Selmecbányán a Leányvárban van kiállítva ma is.

A következő itt zajlott munkálat a 70-es években történt felújítás volt, erről semmilyen dokumentáció nem készült. Néhány ott dolgozó munkás beszámolójából kiderül, hogy kitisztították a kutat, melyből előkerült egy kard és rengeteg egész csempe is napvilágot látott, melyekről ma már semmit sem tudunk.
2004 és 2010 között az állagmegóvási munkálatok miatt volt szükséges feltárásokat végezni, melyek a középső vár jelentős részét lefedték, a 2010-15-ös ásatás pedig a védelmi rendszer feltárását célozta meg. Itt sikerült feltárni a vár palánkrendszerének és külső falának egy részét, azonban a korabeli ábrásokon megjelenő bástyát nem sikerült megfogni. 2016-ban és idén összesen négy helyszínen folytak munkálatok, a zwingerben, a Perényi toronyban, a kutaknál és az ágyúállásoknál. A kutatásokba 2013 óta csatlakoztak az ELTE régészhallgatói is.

 

Kályhacsempék

Alapszakos szakdolgozatomban a füleki vár területén előkerült kályhacsempékkel foglalkozom, ami egy nagyon izgalmas anyagnak bizonyult.
A füleki vár területén zajló munkálatok során jelentős mennyiségű kályhacsempe került elő, melyek ez idáig nem kerültek feldolgozásra. Az első ásatás során hatalmas számú leletanyag látott napvilágot, mely közel 900 kályhacsempét is tartalmazott, azonban a pontos szám nem tudható, hiszen mára nagyon sok ezek közül elveszett. Díszítés alapján három nagyobb csoport különíthető el, melyek a figurális, növényi díszítésű és architektonikus csempék. Eddig közel 70 típus sikerült elkülönítenem, melyek nagyobb csoportokba sorolhatók az eddig ismert műhelykörök alapján, vannak azonban olyan típusok is, melyek nem köthetők műhelykörökhöz, vagy egészen egyedülállónak bizonyultak. A csempék általában a 16-17. századra keltezhetők, de néhány esetben nem zárható ki teljesen a 15. századi keltezés sem.

Az ún. „Besztercebányai körhöz” sorolható csempék nagy része figurális, szentek, magyar királyok jelenhetnek meg rajtuk, melyek általában attribútumuk alapján azonosíthatók. Különös, hogy sok esetben csupán a megjelenő attribútum alapján lehet következtetni a teljes csempére, így Szent Péternek csupán a kulcsa ismert, Szent Borbálának pedig csak a tornya.

 

 

Természetesen az első ásatás során előkerültek közel teljes csempék is, mint a Szent Imre, vagy Szent László alakjával díszített példányok, melyeket később kiegészítettek.

 

Másik nagyon jellegzetes kör az ún. „Csalogány utcai kör”, vagy „Miskolci Mihály kör”.

Ehhez többnyire 16. századra keltezhető növénymotívumos csempék sorolhatók, azonban a jellegzetes motívumok átvételével lehet számolni, hiszen egy figurális csempén, mely a bibliai pelikánt ábrázolja, ahogy húsából eteti fiait. Ez a darab feltehetően a 17. századra keltezhető és nem zárható ki, hogy a reformációval áll kapcsolatban, hiszen a közeli Losonc címerében is ekkor jelenik meg a motívum.

A figurális csempék közül több szempontból nagyon érdekes még a kétfejű sast ábrázoló példány, melynek egyik különlegessége, hogy egy része még 1944-ben került elő, ezt ki is egészítették, azonban az átadások során ez a csempe elveszett. 2016 nyarán azonban előkerült egy, a kiegészítésbe pontosan beilleszthető töredék. A kályhacsempe másik különlegessége, hogy egyetlen párhuzama a csehországi Týřovból került elő.

 

Úgy gondolom, a most zajló feltárások és a leletanyag részletes feldolgozása jelentős ismeretekkel szolgálnak majd a vár történetével kapcsolatban is.

 

Források

Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. kötet. Budapest, 1998.

Drenko, Jozef: Kapitoly z dejín Fiľakova 1. Fiľakovský hrad. Lučenec, 1992.

Kalmár János: A füleki (Fiľakovo) vár XV-XVII. századi régészeti emlékei. Budapest 1959.

Kőnig Kelemen: Fülek vára. Fülek, 1942

Šimkovic, Michal – Agócs Attila: Fülek vára. Fülek, 2009.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hét − 6 =