Várjáró Magazin, 52. szám

Sági Gábor: Zádorvár – a vár, amely “hol volt, hol nem volt”…

Amikor azt mondom Zádorvár, akkor sokan visszakérdeznek, „hol van?”, vagy azt mondják „nem is hallottunk róla”.

Amikor azt mondom Zádorvár, akkor egy olyan hazai várat említünk, amelynek a „sosem épült fel” illetve „az ezerháromszázas évek végétől nem is lakták” voltak eddig a főbb jelzői.

Amikor azt mondom Zádorvár, akkor egy csodás helyen, nagy fák között megbújó, de mind a négy oldalán több méter magasan álló falakkal, toronnyal, kápolnával rendelkező, csupa rejtély várról beszélek.

Zádorvár a magasból

A ma már romos épületegyüttes (alig 10 km-re a Balatontól) a Balaton-felvidéken, Pécsely községtől északra lévő „dombtetőn”, a Derék-hegyen (Zádor-hegynek is nevezik) található. Zádorvár déli falai előtt állva, egyedülálló panorámában gyönyörködhet a látogató. Megcsodálhatja a Tihanyi-félszigetet, egyszerre látszik a Füredi- és a Sajkodi-öböl, a Balaton déli partszakasza hosszan, és a lenyűgöző Pécselyi-medence.

Felhős időben is ilyen panoráma várja a látogatót

Zádorvár elkészültét(?) követően 1394-től sok száz évre megszűnt létezni az oklevelekben, dokumentumokban. Az 1394-es országbírói rendeletet követően a Zichy család birtokába kerülésekor tűnt fel neve ismét oklevélben. Aztán sokáig csend, ismét csend honolt a Zádorvár, illetve egy idő után, már csak a romjai körül… Ezért mondható, hogy Zádorvár meséje tényleg a “hol volt, hol nem volt” résszel kezdődik.

Azt is szoktam mondani, hogy ez a vár a történelmet tanuló diákok kedvence lehetne…, hiszen alig van évszám, amit meg kell, meg lehet jegyezni a vár eddig megismert születése, élete, sorsa kapcsán… De nézzük mit is ismerünk – eddig – a helyszínről, Zádorvár eddig ismerhetővé vált múltjáról.

Hol volt hol nem volt… A várnak is helyt adó területet már időszámításunk előtt 5-6 ezer évvel ezelőtt is lakták. Ezt az idei ásatás során ismertük meg, hiszen a kaputorony alatt lévő föld rétegből a felszínre került leletek alapján egy, az újkőkorra vagy picit korábbi korra datálható jelentős telepet azonosítottunk.

Újkőkori leletek (a legalsó lépcsőfokon: középkori kovácsolt vas szögek)

Egy olyan újkőkori telepet, amely eddig nem volt ismert a hazai régészeti dokumentációkban. Azon, hogy eddig az évig (2018) ez a terület egy ismeretlen újkőkori régészeti lelőhely, persze nem lehet csodálkozni, mert a vár épületei teljesen ráépültek a korábbi, több mint 6000 éves nagy kiterjedésű műhelytelepre. Hogy a köztes időszakban milyen élet folyt a területen, azt majd az elkövetkező évek ásatásai alapján lehet talán megválaszolni.

Az újkőkortól ugranunk kell több ezer évet, hogy ismét hiteles adatokhoz jussunk. Azt tudjuk – szintén oklevelekből -, hogy Nagy Lajos király megbízta hű emberét Himfy Benedeket, hogy a királyi adókat a Pécsely környéki királyi birtokokról is beszedje a király nevében. Himfy Benedek úgy gondolta(?),  ha már ide hozta a sorsa, akkor itt egy épületet emel… csak egy hibát követett el… mégpedig azt, hogy az épületet nem királyi birtokon, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építette fel. Így megszületett az első írásos emlék a rossz helyre történő és így jogtalan építkezésnek köszönhetően.  A Veszprémi Káptalan 1374-ben hivatalosan panaszt emelt Himfy építkezése kapcsán. Ez a vita végül a felek közötti kiegyezéssel ért véget és a Himfyek elhagyják ezt a helyet. Hogy milyen, mekkora és pontosan hol álló épület született az építkezésük során, arról dokumentumok nem állnak rendelkezésre, és az eddigi kutatások, ásatás sem adtak erre a kérdésre választ.

1382-ben a környéken megjelenik a Vezsenyi család, akik Szolnok környékéről költöztek a Balaton felvidékre. Hogy miért történt ez az átköltözés, arról nem árulkodik – eddig nem találtunk – dokumentum.

1384-ben Vezsenyi László királyi étekfogó mester engedélyt kér a Mária királynőtől, hogy családjának rangjához megfelelő épületet építhessen. Mária királynő ezt az engedélyt 1384 december 6-án Budán kelt oklevelében meg is adja Vezsenyi László számára.

Mária királyné Bálint püspök úrhoz intézett személyes parancsa

1386-ra a vár (amelynek udvara 55×60 méteres és közel szabályos négyszöget alkot) nagy része elkészül. Az épületegyüttesen belül a déli oldal ad helyet lakórésznek:

A palotaépület

Ehhez kiugróan kápolna is csatlakozik:

A kápolna korábban negyed körívű boltozattal záródó apszisa

E falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony és a délnyugati sarokban szintén egy erős és magas torony:

A Dél-nyugati saroktorony

Az építkezés során a Vezsenyiek szintén elkövették azt hibát, hogy nem a saját, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építkeztek. Hogy miért “hibáztak”? Valószínűleg a Vezsenyiek úgy ítélték meg, hogy könnyebb ott építkezni, ahol már áll kőből épült épület (a Himfyk által emelt). Hogy melyik család (Himfy vagy Vezsenyi) épített „nagyobb” részt a ma ismert falakból, azt egyenlőre nem tudjuk. Az szintén oklevél által bizonyított tény, hogy a Veszprémi Káptalan a Vezsenyi család építkezését is nehezményezte. Hosszas egyezkedés – a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget – kezdődött. A vitát végül az országbíró 1394-ben hozott rendeletében lezárta, és a Veszprémi Káptalannak adott igazat, azaz a Vezsenyieknek el kellett hagyni a Zádorvárat.

Kis kitérőként fontos azt megjegyezni, hogy a Vezsenyi család az országbírói döntést követően – de vélhetően már a pereskedés időszaka alatt is – átteszi lakhelyét a mai Nagyvázsonyba és elkezdi építeni új rezidenciáját. Azt az épületet, amely a mai Nagyvázsonyi várként kerül be a magyar történelembe.

A Vezsenyi család 1472-ben fiú örökös nélkül marad, és így a Vezsenyi- birtokok előbb Mátyás királyhoz kerülnek, aki később ezeket a birtokokat Kinizsi Pálnak adományozza. Érdekes a helyzet, hiszen a Zádorvárnak helyet adó földterület nem Vezsenyi-birtok, mégis az emlékek (nem írásos emlékek) arról szólnak, hogy Kinizsi is használta a Zádorvárat. A népi emlékezet szerint hívták is egy időben Kinizsi várnak is a mai Zádorvárat.

Azt szintén oklevelekből ismerjük, hogy a Zádorvár környezetében évszázadokon keresztül folytonosak és visszatérőek voltak a véres csetepaték, fegyveres összetűzések az adószedési jogokért (például a Veszprémi Káptalan és az Óbudai Prépost között több alkalommal is), a török korban katonai események. De magáról a várról és vele kapcsolatos hadászati eseményről írásos dokumentumra eddig még nem akadtak a kutatások.

Az 1620-as években a veszprémi Káptalan és Ferdinánd közös birtokrendezést tartott, aminek során az eddig káptalani birtok, rajta a Zádorvárral királyi birtokká vált. 1652-ben III. Ferdinánd sok más birtokkal együtt ezt a területet is Zichy Istvánnak adományozta, így a Zichy család vált tulajdonossá egészen az 1945-ös államosításig. Arról nincs írásos adatunk, hogy a Zichy család használta volna a Zádorvárat vagy akár költött volna rá bármilyen célból is. Így a vár szép lassan az időjárás és az ilyenkor szokásos helyi építkezések áldozatul esett.

1991-ben az az ingatlan, amelyen a Zádorvár áll, Pécsely község tulajdonába került. 2016-ban Pécsely Község a Történelmi Emlékekért Alapítvány (TEA) vagyonkezelésébe adta a Zádorvárat, azzal a céllal, hogy az Alapítvány közreműködésével megvalósuljon az eddig még meg nem történt feltárás, állagmegóvás és ezt követően olyan részleges rekonstrukció, amely megfelel az örökségvédelmi követelményeknek és Pécsely Község céljainak.

A Zádorvár jelenkora azonban nem az utóbbi években kezdődött el.
A nyolcvanas években id. Szathmáry Árpád (1930-2014) tanár, természetjáró vette szárnyai alá ezt a helyet.
Munkája során lépcső épült a forrástól felvezető úton, kitisztításra került a vár udvara, kellemes és meghitt pihenő hely került kialakításra.
Emellett szervezésében egy kilátó is megépítésre került, amelyből 2017-ig gyönyörködhettek a látogatók, kirándulók a csodálatos balatoni panorámában.

Annak ellenére, hogy a várat több neves történész és régész is említi a publikációiban pár szóban (Dr. Zsiray Lajos – Műemlékvédelem 1965/2.; Gerő László – Várépítészetünk; Veress D. Csaba – A három Pécsely Története – és  –  Várak a Balaton körül – ), ásatás vagy bármilyen mértékű kutatási program a 2018-as évig nem folyt a várban.

A vár bizonyos falszakaszain állagmegóvás csak minimális szinten történt, a kilencvenes évek második felében és a kétezres évek elején. Ezzel a munkával párhuzamosan nyílt lehetőség arra, hogy alapszintű falkutatás történjen a romoknál. A falkutatást Koppány András régész végezte.
A falkutatással egy időben Horváth Richárd történész PhD disszertációjában – Várak és politika a középkori Veszprém megyében – megkezdte az írott forrásanyag feldolgozását. Kettejük munkájából született a „Zádorvártól Vázsonykőig” című tanulmány, amely nagyon jól összefoglalja a levéltári adatok alapján született történeti elemzést és a falkutatás eredményeit. Mivel a Zádorvár a végvár rendszerben nem kapott hadászati szerepet, így az idők során jelentős ostrom nem pusztította, fel nem robbantották, ezért a most is magasan álló és látható falai az ezerháromszázas évek második felének építészeti jellegzetességeit hordozzák az akkori kor emberinek építési munkájának eredeti állapotában.

2016-ban viszont a Zádorvár kutatása terén „megtört a jég” és a Történelmi Emlékekért Alapítvány (TEA) elkezdte a Zádorvár régészeti szempontból történő vizsgálatának és ásatási és a falak állagmegóvási munkáinak előkészítését. A Zádorvár területe NATURA 2000-es besorolású kiemelten védett területen található, ezért nem csak az illetékes örökségvédelmi hivataltól, hanem a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól és a Környezetvédelmi Hivataltól is hozzájárulást, engedélyt kellett kérni és kapni az aktuális munkálatokhoz.

A kápolna külső fala

2017-ben a Laczkó Dezső Múzeummal kötött szerződés keretén belül az ásatást megelőző munkálatok terep előkészítése zajlott.

Ennek során nem csak eddig nem ismert falszakaszok, de számos érdekes kérdés is felszínre került. Az omladék eltávolítás során ismerté váltak a déli falszakasz közepén található kaputorony 2,8 méter széles és néhol 4-5 méter magas falai. Ezzel együtt kiderült, hogy valamikor a toronyban lévő kaput valamilyen oknál fogva elfalazták. Több feltételezés is felmerült az elfalazás okaként, de pontosabb választ a 2018-ban újra kezdett és az eddig föld alatt lévő és nem láthatott falszakaszok falkutatásának eredményétől várható.

2018-ban elkészült a vár pontos geodéziai felmérése (Nováki Gyula 1996-os felmérése volt az első, eddig elérhető és a lehetőségeihez mérten pontos felmérése) és a várudvarban részterületek talajradaros vizsgálata is megtörtént. A talajradaros vizsgálat során ismerté váltak olyan, jelenleg föld alatt lévő falszakaszok, amely a ma látható helységeken kívül további helységek azonosítását tették lehetővé. 2018 tavaszán megtisztultak a lakószárny és a hozzá kapcsolódó kápolna külső sarkai, falszakaszai ezzel is előkészítve az elkövetkező évek állagmegóvási munkálatait.

2018-ban történt az első ásatási munka a Zádorvár területén, már a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött szerződés keretében, ez Dr. Belényesy Károly régész vezetésével került elvégzésre. Ennek az ásatási munkának a során a kaputorony belseje, a kaputorony udvar felőli falszakasza, illetve a lakószárnnyal lévő oldalkapcsolatát kutatták. Az ásatással egyidejűleg elkezdődött – vagy talán mondhatom, folytatódott – a falkutatás is, amelyet ismét Koppány András régész vezetett. Az ásatással lehetőséget adott arra is, hogy a falkutatásba olyan falszakaszok is vizsgálatra kerüljenek, amit eddig nem volt lehetősége senkinek látni, hiszen több helyen azok 633 évvel ezelőtt az építkezés során már föld alá kerültek.

Az ásatás által első és a tudomány, történelem számára új információja nem is a vár építésével kapcsolatosan született. Mint a cikk elején említettem, az idei ásatás során kiderült, hogy a vár déli részénél lévő falak alapozása alatti humuszréteg egy jelentős méretű, a középső kőkorszak végi, újkőkori (i.e 5-6000 éves) műhelytelepet takar. Azaz a vár helyszínét már 6000 évvel ezelőtt is lakták. Az előkerült leletek jellemzően pattintott kőszerszám szilánkok, csontok és kerámia töredékek voltak, de a leletmennyiség alapján okkal feltételezhető, hogy nagy lélekszámú település volt ezen a helyszínen.

Az idei ásatás arra is választ adott, hogy miért van a kaputorony oldala számos helyen megrepedve. A kor építői nem végeztek rendes alapozást a torony esetében és hiába a jelentős 2,8 méteres fal vastagság, így az építkezést követő földmozgások okozták, okozhatták a repedéseket a torony oldalában.

Az ásatás során az is megállapíthatóvá vált, hogy a kaputornyot fazsindelyes tető fedhette, mert tetőcserepek vagy akár cserép töredékek nem kerültek felszínre. Továbbá ismertté vált, hogy az épületet egyszer biztosan nagymértékű tűz pusztította, de a tűz után még szolgált lakótérként az épületegyüttes.

Mint minden megkezdett kutatási munka, adott válaszokat az eddig már felmerült kérdésekre, de egyben további kérdések százait is generálta.

Az elmúlt két esztendőben az Alapítvány a jelentős számú önkéntes segítségével rendkívül sok munkát tudott elvégezni. Azzal, hogy a Zádorvár újra életre keltésén munkálkodó egyre nagyobb számú csodás közösség alakult ki, a vár környezetét szépítő, gondozó tevékenységeket is sikerül elvégezni. Mivel a Zádorvár mindig, így az ásatási munkák alatt is folyamatosan látogatható, itt meg tudjuk valósítani a hazánkban még nem annyira elterjedt közösségi régészetet.

Önkéntesek munkában

A régészeti, ásatási szakfeladatok melletti munkákba, bárki bekapcsolódhat idejéhez és kedvéhez mérten. Ezzel igazán sok látogatót érdeklődőt lehet megszólítani és az örökségvédelem mellé állítani, és ez fontos eredménye egy olyan szervezetnek, amely egy vár megóvására adta a fejét.

A Zádorvár eddig is kedvelt célpontja volt a kirándulóknak, túrázóknak, de maga a helyszín csak a várból nyíló csodálatos panorámájáról és hangulatos szalonnázó helyéről volt ismert.

Őszi reggel – látvány a vár előteréből

Örömmel számolhatunk be most már arról is, hogy az ország számos távoli pontjáról is egyre többen jönnek azért, hogy meglátogassanak egy rejtélyekkel teli, de a látogatók számára is egyre jobban feltáruló várat. Felkeresik a Zádorvárat, melyről oszlik lassan el a „sosem épült fel” illetve „az ezerháromszázas évek végétől nem is lakták” eddig általánosan ismert jelző.

Hogy mikorra lebben fel a függöny az évszázados rejtélyről, arról, hogy mi történt a Zádorvárban 1394 után? Valamint, hogy mikor érünk a “hol volt, hol nem volt” mesének a végére, ez majd az elkövetkező évek ásatási, kutatási munkáinak eredményétől függ. De addig is nagy szeretettel látunk minden várlátogatót, kirándulót a Zádorvárban. Azoknak, akik nem tudják személyesen felkeresni a Zádorvárat, ajánljuk naprakész, aktív facebook oldalunkat „Zádorvár – Pécsely” ( https://www.facebook.com/zadorvar/ ), ahol az érdeklődők nyomon követhetik a várral, munkánkkal kapcsolatos eseményeket, eredményeket.

Sági Gáborkurátor, Történelmi Emlékekért Alapítvány (TEA)
szerk: VM


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 − 2 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..