A várbarát, ha már megverte a sors a történelem oly távoli évszázadaiban épített középkori várak iránti rajongással, akkor úgy van vele, hogy igyekszik minél többet felkeresni közülük. Elutazik messzi-messzi vidékekre, az immár leomló határokon túl is, ahol időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva járja végig a legtöbbször már romba dőlt épületeket. Ahol egykoron alabárdos őrség tanyázott, ott most vadrózsa bokor virít, a földesúr palotája helyén csak nagy halom kőtörmelékre lel. Röviden szólva elég nehéz elképzelni, milyenek lehettek az ódon erősségek virágkorukban. Ha pedig a várbarát magával viszi a családját, kisebb gyermekeit akkor még nagyobb lelkesedés és magyarázó képesség kell, hogy megértsék az apróságok, ezek a kőkupacok réges-régen embereknek adtak biztonságos otthont. Mit tehet ilyenkor a várbarát?
A dinnyési várpark részlete
