Tokár László: Szádvár – X. Vármentő Hét
Sietve látok munkához, mert barátaim elkészültek beszámolóikkal, miközben a számítógépem különös betegségeit kezeltem, így kicsit kitágítva kezdem a beszámolómat.
Jubileumi vármentésünk
Pergel Áron: A 43-as szelvény rendhagyó, de annál mozgalmasabb beszámolója:
Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai
Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.
Indulhat a vármentés!
… avagy a X. (jubileumi) Vármentő Hét Szádvárban
Éljen Szádvár!
Az időpontot már jó ideje rögzítettük, így akár esőfelhőkkel nehezített, akár hét ágra sütő napot hozzon is az időjárás, nekünk, a Szádvárért Baráti Kör tagságának és a hozzánk csatlakozó lelkes műemlékbarátoknak mindenre fel kellett készülni. A sors most úgy osztotta a kártyákat, hogy igazi tikkasztó nyári kánikulában kellett végeznünk az egykori legendás Bebek-vár, Szádvár titkainak kifürkészését, régészeti úton való feltárását.
A régészeti hét eredményesen ért véget, és mellesleg ilyen műalkotásokat szült:
/p>
