Négy (vagy talán öt) éve már annak, hogy először jártam be a szádvári hegy nyugati oldalát. Részben, mert kifejezetten érdekel a Jean Ledentu rajzán (1639) látható, akasztófára emlékeztető tárgy, s talán meglelhetem a nyomát. No meg az igazi várbarát akkor sem pihen vármentés közben, amikor a többiek igen, így kihasználja az alkalmat és a vár körül csavarog.
Jean Ledentu rajza
Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély
Várjáró Magazin 17. szám, Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély
Néhány évvel ezelőtt egy késő őszi napon úgy döntöttünk, hogy pár napot Lengyelországban, pontosabban Krakkóban töltünk, s majd nagyokat kirándulunk, megnézünk minél több műemléket, nevezetességet a környéken. Jómagam, mint a középkori régészet iránt érdeklődő, tudásra szomjazó diák, egy előre összeállított listával érkeztem Krakkó városába, ahol ott-tartózkodásunk idején a szállásunk volt. A felkeresendő helyszínek listája – melyek között számos magyar vonatkozású tétel is szerepelt – több útikönyv segítségével készült, ám meg kell mondjam, ezek a kiadványok töredékét sem adják vissza annak az élménynek, amit a néhány nap alatt ott szereztem. Hiába, ezt a vidéket – a helyiek elnevezésével élve: „Lengyelország lelkét” – (is) látni kell!
Széllel és esővel bélelt Szádvárunk.
Szádvár D-ről, fotó: Vígvári Tamás
A fenti jelzőkkel bátran illusztrálhatom, hogy mi fogadta a vármentőket 2015 márciusában, a XVIII. Vármentő Napok alkalmával. Amikor ugyanis péntek reggel a szokott helyen és időben, vagyis a Szögliget község északi határában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháztól elindultak felfelé a kanyargós szerpentinen, amit már 2006 ősze óta koptatunk, a drága fényes Napocska egy percre sem akarta nekünk fénylő orcáját megmutatni. De mi bátran törtünk előre a csúcs felé, hiszen volt olyan eset is, hogy március idusán hóesésben kellett dolgoznunk. Olvasd tovább →
XVIII. Vármentő Napok! 2015. március 13-14. Csatlakozz hozzánk!
Várjáró Magazin 16. szám, Albert Ferenc: Kárpátaljai kalandozások
Huszt
Amikor Árpád vezér és népe a Vereckei-hágóról először megpillantották a Kárpát-medencét, arra gondolhattak; hazaérkeztünk. Kárpátaljai kirándulásom előkészületeit nagyban befolyásolta, hogy eleink itt léptek először e földre, melyet több mint ezer esztendeje minden magyar Hazájaként szeret és tisztel. Ennek tudatában indultam meghódítani a trianoni döntés után elcsatolt részét nemzetünknek.
Várjáró Magazin 15. szám, Simon Zoltán: Regéc -Útravaló várjáróknak-
Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az érdeklődés Regéc vára iránt. Egyre többen keresik fel festői romjait, sőt, az átlagosnál lelkesebb várbarátok internetes fórumokon parázs vitákat folytatnak egyes részleteiről, aggódó figyelemmel kísérve sorsának alakulását. Mindez jelzi, hogy a várban eddig lezajlott folyamatok nem csupán a romokra és annak szűkebb környezetére, hanem a szélesebb közvéleményre is pozitív hatással voltak. Magam – mint a várat érintő események egyik aktív résztvevője – az alábbiakban röviden össze szeretném foglalni mindazt, amit e nevezetes erősségről mindeddig megtudtunk, s azt is, hogy hogyan jutottunk e tudás birtokába.
