Móré István, a Bódvapress önkéntes segítője szeptember végén kereste meg egyesületünket – csakúgy, mint az Országos Kéktúra érintett útvonalán ismert többi civil szervezetet – egy érdekes és mint utóbb kiderült, turisztikailag és emberileg is értékes kezdeményezéssel.
Tóni, segítői és kísérői
A Kulturális Örökség Napjai keretében – melynek ez évi központi témája a „földbe zárt kincseink” voltak – 2015. szeptember 19. napján került sor a Közép-európai Egyetem (CEU) Budapest, Nádor utcai épületének Auditóriumában a „Közösségi régészet? Civilek és szakmabeliek Rómer Flóristól napjainkig.” című pódiumbeszélgetésre.
A meghívott vendégek az alábbiak voltak:
Dr. Lassányi Gábor régész, egyiptológus, a Magyar Régész Szövetség elnöke
Mérai Dóra régész, művészettörténész, a Magyar Régész Szövetség elnökségének tagja
Rácz Tibor Ákos régész, Ferenczy Múzeum, Szentendre
Laszlovszky József régész, egyetemi docens, CEU
Rácz Nándor, önkéntes
Gál Viktor, a Szádvárban folyó régészeti munka vezetője, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Dr. Kovács Lajos elnök, Szádvárért Baráti Kör, Szögliget
Közösségi régészet – KÖN-CEU rendezvény, 2015. IX.19. : jobbra elnökünk és régészünk
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztálya több körülmény szerencsés együttállása folytán soron kívül sikeres és érdekes kérdéseket felvető régészeti feltárást hajtott végre 2015 június és július hónapban, mintegy 6 hét alatt Szádvár területén.
Olvasd tovább →Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.
Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.
Kilátás a vár nyugati részéből
A várbarát, ha már megverte a sors a történelem oly távoli évszázadaiban épített középkori várak iránti rajongással, akkor úgy van vele, hogy igyekszik minél többet felkeresni közülük. Elutazik messzi-messzi vidékekre, az immár leomló határokon túl is, ahol időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva járja végig a legtöbbször már romba dőlt épületeket. Ahol egykoron alabárdos őrség tanyázott, ott most vadrózsa bokor virít, a földesúr palotája helyén csak nagy halom kőtörmelékre lel. Röviden szólva elég nehéz elképzelni, milyenek lehettek az ódon erősségek virágkorukban. Ha pedig a várbarát magával viszi a családját, kisebb gyermekeit akkor még nagyobb lelkesedés és magyarázó képesség kell, hogy megértsék az apróságok, ezek a kőkupacok réges-régen embereknek adtak biztonságos otthont. Mit tehet ilyenkor a várbarát?
A dinnyési várpark részlete
Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.
A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta
