Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.
Kategória bejegyzései: Beszámolók
Szádvár madárszemmel
Szádvár 2015. március idusán, ahogy a madarak látták:
(kattints a képekre a nagyításhoz)
Szádvár 2015. március idusán…
…ahogy a madarak látják, avagy Szádvár felett repültem. :)
Beszámoló a XVIII. Vármentő Napokról
Széllel és esővel bélelt Szádvárunk.
A fenti jelzőkkel bátran illusztrálhatom, hogy mi fogadta a vármentőket 2015 márciusában, a XVIII. Vármentő Napok alkalmával. Amikor ugyanis péntek reggel a szokott helyen és időben, vagyis a Szögliget község északi határában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháztól elindultak felfelé a kanyargós szerpentinen, amit már 2006 ősze óta koptatunk, a drága fényes Napocska egy percre sem akarta nekünk fénylő orcáját megmutatni. De mi bátran törtünk előre a csúcs felé, hiszen volt olyan eset is, hogy március idusán hóesésben kellett dolgoznunk. Olvasd tovább →
Tokár László: Egy év Szádváron VIII. rész
– A XVII. Vármentő Napok beszámolója és kirándulás a környék „váras” emlékhelyein! –
Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.
Noé apánk vízözöne, avagy élménybeszámoló a XVII. Vármentő Napokról
Szerda délután jutott az eszembe a Bibliából ismert Noé: vajon ő hogyan tűrte az eső monoton kopogását hajójának oldalán? Mert én útban Szögliget felé, már egyre nehezebben fogtam fel, hogy most az autópályán egyenest egy viharzónába tartok. Hogy a hosszú hétvégét ilyen pocsék időjárással kell elviselnem. Nem-nem, nem lehet, hogy ennyire haragudjon ránk, Szádvár barátaira az Esőisten, hogy teljesen lehetetlenné tegye az őszi Vármentő Napokat. Mikor végre elérkeztem az esti alkonyatba burkolódzó Szögligetre, a negatív gondolatokat félrehessegetve vettem lépteimet a jól ismert Holló Vendégház udvara felé, ahol is sorra bukkantak elő a régi barátok, akik nagy örömmel ráztak velem kezet.

