Várjáró Magazin – Nyári különszám

Nováki Gyula – Fejes Erik: Kisfüzes – Vártető

Kevés olyan magyar település van, melynek területén ne lenne legalább egy vár vagy egyéb erődített hely. Különösen igaz ez a megállapítás a hegyes-völgyes tájakra, így a Mátra vidékére, ahol egymást érik a különböző történelmi korokban emelt erősségek. Ezek egy része – az idők viharait átvészelő romok, illetőleg sáncok alapján – ma is jól azonosítható, de vannak közöttük olyanok is, melyek nevét csak a népi emlékezet őrizte meg, azonban pontos helyük a feledés homályába veszett.

Várjáró Magazin – Nyári különszám, Nováki Gyula – Fejes Erik: Kisfüzes – Vártető

(tovább ->)

Kirándulás a dinnyési Várparkba

A várbarát, ha már megverte a sors a történelem oly távoli évszázadaiban épített középkori várak iránti rajongással, akkor úgy van vele, hogy igyekszik minél többet felkeresni közülük. Elutazik messzi-messzi vidékekre, az immár leomló határokon túl is, ahol időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva járja végig a legtöbbször már romba dőlt épületeket. Ahol egykoron alabárdos őrség tanyázott, ott most vadrózsa bokor virít, a földesúr palotája helyén csak nagy halom kőtörmelékre lel. Röviden szólva elég nehéz elképzelni, milyenek lehettek az ódon erősségek virágkorukban. Ha pedig a várbarát magával viszi a családját, kisebb gyermekeit akkor még nagyobb lelkesedés és magyarázó képesség kell, hogy megértsék az apróságok, ezek a kőkupacok réges-régen embereknek adtak biztonságos otthont. Mit tehet ilyenkor a várbarát?

A dinnyési várpark részlete

A dinnyési várpark részlete

(tovább ->)

Várjáró Magazin 20. szám

Sós Mari: Döbrönte – Szarvaskő vára

Várjáró Magazin 20. szám, Sós Mari: Döbrönte – Szarvaskő vára

2006-ban jártam először Döbröntén, Szarvaskő váránál. Szépséges, nyugodt környezete annyira elvarázsolt, hogy pár hónapra rá döbröntei lakossá váltam és azóta is minden alkalommal, amikor a faluba érkezem csodálattal nézem romjait, melyek hétvégenként, éjszakai megvilágítással, lenyűgöző látványt nyújtanak az ide látogatónak.

(tovább ->)

Élménybeszámoló a szécsényi Castrum Bene találkozóról

Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.

A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta

A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta

(tovább ->)

Várjáró Magazin 19. szám

Fejes Erik: Oroszlánkő vára

Várjáró Magazin 19. szám

Várjáró Magazin 19. szám, Fejes Erik: Oroszlánkő vára

Kevés olyan vár van, amelyben annyiszor jártam már, mint a Mátra egyik, csaknem teljesen elfeledett erősségében, Oroszlánkő várában. Pedig nem látható ott torony, várkapu, de még csak falak sem. Mégis megannyi emlék köt ehhez a romhoz, amely oly sajátos hangulatot áraszt, mintha letűnt korok emlékét akarná megidézni az ide látogatókban. Emlékszem, amikor még egészen kis gyermekként először küzdöttem le a várhegy meredek oldalát, majd csodálattal hallgattam szüleim meséit az egykor itt élt emberekről, illetőleg pompás kincseikről. Emlékszem, amikor évek elteltével rablóhúst sütöttünk a várudvaron, amely később éjjeli menedékül is szolgált számunkra és arra, hogy itt találtam életemben először régészeti leleteket.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 18. szám

László János: Vitány – a Vértes gyöngyszeme

Várjáró Magazin 18. szám, László János: Vitány - a Vértes gyöngyszeme

Várjáró Magazin 18. szám, László János: Vitány – a Vértes gyöngyszeme

A régészeti feltárás eddigi tanulságai

Napjainkban a Vértessomló határában álló Vitányvár iránt is megnövekedett az érdeklődés ugyanúgy, mint hazánk több, pusztuló, helyreállításra váró műemléke iránt. Sajnálatos módon ez a figyelem még mindig inkább a lelkes várrajongóké, természetjáróké, amatőr kutatóké, nem pedig a műemlékek védelmére szakosodott országos szervezeteké.

Éppen ezért a 2000-es évek közepén a tatai Kuny Domokos Múzeumban Schmidtmayer Richárd régész kollégámmal úgy döntöttünk, hogy a rendelkezésünkre álló szerény erőforrások segítségével a megye, így a múzeum gyűjtőterületén található középkori romokat, várakat, földsáncokat, templommaradványokat régészetileg megkutatjuk, s ezzel párhuzamosan belekezdünk a romok szerény mértékű állagmegóvásába is.

(tovább ->)