SzBK
Herman Ottó Múzeum – Műsorajánló
Partnerszervezetünk programjait ajánljuk mindenki figyelmébe:
JELÖLTEK VAGYUNK! – KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS HAMAROSAN A FACEBOOK-ON!
A Herman Ottó Múzeum is indul az EMMI által a Múzeumok Éjszakája kapcsán meghirdetett közönségdíjas szavazáson. Kategóriánkban az alábbi múzeumokkal szállunk versenybe: „Újítóké a jövő” kategória közönségdíjra jelölt intézményei: Dobó István Vármúzeum, Eger; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Tatabányai Múzeum – Bányászati és Ipari Skanzen, Tatabánya. Hamarosan elindul a kampány, amelynek keretében június 1-12 között lehet szavazni! Az egymillió forintos közönségdíjat elnyerő múzeumról a Facebookon zajló közönségszavazás dönt.
Várjáró Magazin 30. szám
Hegyi Dóra: „Rideg Somló, térföldi remete”*
A Balaton-felvidék festői szépségű természeti környezetében, a finom borokat termő domboldalak között a múlt emlékének számtalan példájával találkozhatunk. A völgyekben megbújó kis, középkori templomok, kastélyok és a vulkáni tanúhegyek csúcsán emelkedő középkori váraink romjai mind-mind végigkísérték a történelem boldog, békés és viharos századait. Utóbbiak egyik legszebb példája Somló várának romja.
A vulkanikus hegy Veszprém megye nyugati peremén, a Kisalföld síkságából emelkedik ki. A vár a 435 m magas hegy északi, Doba és Somlószőlős községek felé néző oldalán kinyúló, meredek oldalú bazalt nyúlványán épült fel. A hegy északi lábától indul a ma már kiépített, burkolt út, amelyről a vár területe elérhető.
Vármakett kiállítás a dinnyési Várparkban
Mint a cím is jelzi, Alekszi Zoltán, a dinnyési Várpark tulajdonosa új ötlettel rukkolt elő. Nem elégedett meg az örvendetesen szaporodó, általa kőből és fából megalkotott középkori magyar várakkal, hanem elhatározta, hogy helyet szorít más várbarátok által elkészített műveknek is. Így kapott Egyesületünk is meghívást, hogy ha tagjai rendelkeznek vármakettekkel, azt bocsássák egy kiállítás erejéig a köz javára.
Felvidéki vártúra
Immáron kilencedik alkalommal indultunk útnak, de először fordult elő, hogy társaságunk nem volt teljes: Jóska nagyon hiányzott, és mindenhol ott volt bennünk, mennyire érdekelte volna Kisszeben városfala, Tarkő és Hőnigvár, majd Kapi, Bártfa és Zboró, Nagysáros, Sebesvár és Sóvár. Nélküle kellett útnak indulnunk, nehéz volt ezt tudomásul venni. Makovica váránál emlékeztünk meg róla.