Évi egy hét önfeledt kincskeresés!

Homonnay Ádám – bár egyik legújabb tagunk – régi motoros Szádváron. Két kisgyermek édesapjaként is példaértékű a tevékenysége, hozzáállása. Ez nem véletlen, mert számára is nagyon fontos egyesületünk szemlélet-formáló ereje. Élményeit, véleményét osztja meg most velünk:

Szádvári kincskeresés

(tovább ->)

Várjáró Magazin, 49. szám

Horváth Viktória: Akcióban a bujáki Vármentők

Április 14-én, egy szombati nap reggelén felkerekedtünk a messzi Nógrád megye irányába, hogy meglátogassunk egy lelkes vármentő csapatot, akik felhívásuk alapján Buják várának rendbetételéhez kerestek segítséget. Mivel márciusban az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és a szádvári vármentés elmaradt, úgy döntöttünk, hogy ez remek alkalom lenne egy kis tavaszi mozgáshoz, pótolva a korábbi hiányosságokat.

(tovább ->)

Még egy év Szádváron

Tokár László: Kirándulás a Csigához, és újabb séta a Csigához

2014 már jó régen volt, és ideje, hogy egy új beszámolót készítsek. A tavaszi vármentő hetet megtréfálta az időjárás. A hegyen a munkákat elmosta az eső, aki kalandra vágyott, az mégis neki vágott a hegynek. Amit még érdemes tudni, a várhegy nem csak szép tud lenni nekünk, de félelmetes is, ezért óvatosságból nem vártuk meg a vihart és a korábban kitűzött közgyűlésünk után másnap hazafelé indultunk, hogy a távol lakók is biztonságban haza térhessenek. (Jó tudni, hogy a vihar az erdőben néha tövestől töri ki a fákat, és gyakran kell a kiránduló utakat is megtisztítani a kidőlt fáktól.)

(tovább ->)

Patócsy Zsófia: szoboravatás

Kedves várbarátok!

Valaha a várak lakó- és védhelyek voltak, hús-vér emberek élete-halála és esetenként legjobb hősi pillanataik terei.

Szögliget község, a Szögligetért Baráti Kör nagy sikerű összefogással emlékezik meg a Szádvár egyik legemlékezetesebb eseményéről, annak hősnőjéről.

(tovább ->)

XI. Vármentő Hét – jelentkezés

Kedves Barátaink, Várbarátok!

Alsóvár

Hazánk középkori várainak az újkor kezdete óta nem minden időkben jutott különösebb figyelem az ország közvéleményének és vezetőinek részéről. Ezek a sokszor szinte elfeledett, magukra hagyottan pusztuló építmények mindennapi életünkben elvesztették szerepüket, funkciójukat.
Mégis művészek sorát ihlették meg, és talán egyre többen érezzük úgy, hogy sokkal gazdagabb és szebb marad ez az ország, ha ritkuló gyöngyszemeit valahogy meg tudjuk menteni.

(tovább ->)