A fenti cím olvastán a középkori várak iránt jobban érdeklődőknek azonnal beugorhat a részletesebb válasz. Hiszen a latin Castrum – magyarán: vár – elnevezés az országunkban élő várbarátokat foglalja össze Castrum Bene Egyesület néven, immár több évtizede. Most már a XXII. Vándorgyűlésre kerítettünk sort a csillogó víztükrű Öreg-tó mentén emelkedő Tata várában.
A helyszín
NagyonVárbarát – alias Vártamás – nevével alighanem minden hazai várak iránt érdeklődő találkozott már. Egyesületünknek kezdetektől töretlenül lelkes, hasznos tagja. Lássuk ki is ő, és milyen az ő Szádvára!
Amikor kedd délelőtt megkaptam a hírt Petróczki József haláláról, értelmem nem tudta felfogni. Mert valóban felfoghatatlan, hogy vele többé nem fogok együtt kirándulni, nem szuszogunk egymás mellett felfelé kapaszkodva a hegyi ösvényeken. Nem osztjuk meg egymással az utolsó sört, nem böngészhetem vele együtt többé a turistatérképet.
Ahogy nekem, úgy Jóskának is bérelt helye volt már esztendők óta a több napos kirándulásra induló személygépkocsiban. Akkoriban jegyeztük meg tréfásan, hogy mivel a másik horkolását már megszoktuk, ezért megosztjuk egymással még az éjjeli szállást is.
Autós várjáró barátaival
Szép őszi időben, Szádvár oldalában
XIX. Vármentő Napok
Nem gondoltam volna a hét elején, hogy a fenti címmel indíthatom a XIX. Vármentő Napok eseményeit ismertető élménybeszámolómat.
Hiszen hétfőn és kedden, mintha az ég szakadt volna le, olyan özönvíz árasztotta el országunkat. De aztán a természet megkegyelmezett nekünk, így a hét közepétől elzárta az ég csatornáit. Amikor pedig csütörtökön megpillantottuk a kocsi ablakából a Szögliget községét körülölelő hegyek kontúrját, már az ezernyi színben pompázó szép őszi vidéket csodálhattuk.
Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.
Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.
Kilátás a vár nyugati részéből
Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.
A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta