Címke archívum: Szatmári Tamás

Szatmári Tamás: A Bebek família, I. rész

Szádvár történetében évszázadokig meghatározó szerepet viselt a Bebek família. Ám érdekes módon honlapunk 2007. márciusi megjelenése óta még nem írtunk róluk semmiféle részletesebb ismertetőt. Ez az égbekiáltó hiányosság döbbentett rá, hogy legfőbb ideje neki kezdeni a „Bebek családregénynek”. Még nem tudom, hogy mennyi részből fog állni, hiszen a főnemesi család históriája igen szétágazó, így sokrétű kutatást igényel. Természetesen senkit sem akarok elrémíteni a betűtengerrel, ezért szokásomhoz híven igyekszem képekkel színesíteni a száraznak tűnő szöveget.

Munkámban nagyon nagy segítségemre volt szádvári tagtársam Kenéz Andrea, akinek kiegészítéseit és kiváló meglátásait igyekeztem beleépíteni az anyagba. Fáradozását nagyon szépen köszönöm!

Tovább olvasom →

Szatmári Tamás: A pénzhamisító Bebekek

A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.

Tovább olvasom →

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy egy vármentés története Szatmári Tamás fotóin keresztül.

A tizenötödik

A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.

Ez már a XV. Vármentő Napok volt 🙂

Tovább olvasom →

Szatmári Tamás: Szárnyas huszárok Szádvár alatt

Az egykori szádvári uradalom központját jelentő erősség kevés ostromának emlékét őrizték meg a napjainkig fennmaradt megsárgult okmányok. A legismertebb viadal ugyebár 1567 januárjában zajlott le falainál, erről már sok mindent tudunk. Miközben azonban már ki tudja hányadszor olvastam át Détshy Mihály építész és művészettörténész sorait az eredetileg 1969-ben, a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében „Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár” címmel megjelent tanulmányában, egy szövegrészen akadt meg a szemem:

„1683 őszén a Bécs városát ostromló törököt sikeresen legyőző és hazafelé vonuló Sobieski János lengyel király 120 000 fős seregével Szádvár közelében, a Szögliget melletti Nagy-réten nyolc napra letáborozott, majd hamarosan tüzérségi csetepatéba keveredett Szádvár kuruc őrségével, kölcsönös ágyútűzzel ingerelve egymást a lengyelek elvonulásáig.”

Tovább olvasom →

Szádvári élménybeszámoló, avagy Szatmári Tamás esete az ágyúgolyóval

…már harmadik napja küzdöttük fel magunkat a Várhegyre, már marmadik nap vettük kezünkbe csákányainkat a szádvári (majd 40 fokos) kánikulában…, de olyan sikerélmények, mint a 18-as árok csapatának jutottak, minket elkerültek a 19-esben 🙁
Idén (nem tudom melyik ároknál először, de) bevett gyakorlattá vált, hogy hangos üdvrialgással jeleztük egyik gödörből a másikba, ha valaki, valahol talált valami érdekes leletet. Nah, egy ilyen, mindent elsöprő erejű kiáltást hallottunk szerdán reggel (mely a Ménes patakig biztos elhallatszott), mire mindenkinek kiesett a kezéből a szerszám és megindultunk a hang irányába…
Egy hatalmas ágyúgolyó került elő Szatmári Tamás csákányozása közben! …később az ágyúgolyó kézről-kézre járt, mert mindenki érezni akarta a súlyát, Tamásunk pedig csillogó szemekkel máris az ágyúgolyó történetét kezdte kitaláni és előadni nekünk. Figyeljünk rá, mit mesél!

Az ágyúgolyó megtalálásának örömteli pillanata…, mert tényleg ott volt egy riporterünk, s aki nem hiszi, járjon utána 🙂

Tovább olvasom →