A szerencsés tizenharmadik
Elöljáróban annyit, hogy eléggé babonás vagyok. Ezért a Szádvárért Baráti Kör tagjaként már hónapok óta izgultam, hogy a jelenlegi világjárvány idején vajon sikerül-e egy teljes munkahéten keresztül dolgoznunk Szádvár középkori romjainak megmentése érdekében? Vajon a járvány és időjárási tényezők megakadályoznak minket a műemlékvédő tevékenységünkben?
Vasárnap délután immár a XIII. Vármentő Hétre gyülekeztek a csodálatos természeti környezetben megbújó Szögliget községbe érkezők, akik nem sajnálták a szabadidejüket, a fizikai erejüket és persze pénzüket, hogy közösen tegyenek az egykori Bebek-vár megmentése érdekében. Már útközben is kaphattak ízelítőt a várható időjárásból, hiszen Miskolc városának környezetében eső verte gépjárművünk szélvédőjét. A falubeli Nyárádi Major Turistaházban elköltött vacsora után pedig félelmetes villám-koncertet bámulhattunk végig védett fedezékünkből. A természet erejének óriási dörgéseit és fény kavalkádjának megtekintése után álomra hajtottuk a fejünket, bízva a szebb napokban.
Így is lett, hétfő reggel szép napos időben tudtunk gépjárműkonvojunkkal eljutni a Ménes-patak völgyében egészen a Várhegy északi oldalán lévő Várkertig. Összes szerszámunkat magunkkal cipeltük, megfogadva, hogy többé már nem hozzuk le a „tettek hegyéről”.
A Nemzeti Várprogramban létrehozott, fantasztikus látványt nyújtó 374 lépcsőfokot nagy szuszogásokkal és pihenők beiktatásával sikerült legyőznünk. Miután magunkhoz tértünk, összegyűltünk, hogy Gál Viktor régész, a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembere ismertesse velünk a heti teendőket. Következett a munkavédelmi oktatás, majd aláírtuk az annak megismerését elismerő ívet.
A bő 30 fős vármentő csapat ezután eloszlott a nagy területű várromban, elfoglalta helyét az egyes régészeti szelvényekben. Jómagam társaimmal folytattam a tavaly megkezdett munkát, vagyis a völgyre néző Szépkilátó-bástya külső falívének kiásását a törmelék alól. Más társaim a pincehelyiségben, illetve a Lisztes-bástya előterében dolgoztak. Később még ásatási szelvényt nyitottunk a belső vár udvarán, illetve a külsővár kapujánál is.
Az első órák-napok a hatalmas törmelékhalom elhordásával teltek, hogy aztán végre lejuthassunk az utolsó járószintre, amely már az évszázadokkal ezelőtt élt várbeli emberek elvesztett tárgyait tartalmazták. Szép sorban jöttek is elő a leletek, többek között ezüstpénzek garmadája, szakállas puska lövedéke, de megemlíthetem egy ajtó reteszét is.
A szelvények közti területet illetve a Várhegy környezetét pedig a Múzeummal kapcsolatban álló lelkes fémkeresősek pásztázták, a detektor által jelzett fémtárgyakat kiásva és gondosan raktározva. Így teltek napjaink Szádvárban, egyre mélyebbre ásva magunkat a „múltnak kútjában”.
Időnként elköszöntek tőlünk a szabadidőben szűkölködők, más napokon pedig újabb önkéntesek érkeztek, akiket nagy örömmel üdvözöltünk. Akadt olyan vármentő barátunk is, akit most láttunk újra 10 esztendő múltán.A terített asztal mellett poharazgatva meséltünk egykori élményeinkről.
„Az emlékek bearanyozódnak!” – idéztem fel Mikszáth Kálmán örökbecsű mondását és ez bizony szent igaz! A csütörtöki napon a feketére váló viharfelhők lekergettek minket az ódon erősségből – ezért Szádvár szakácsa ezúttal a szálláshelyünkön vendégelt meg minket -, de a lemaradást a pénteki utolsó napon sikerült pótolnunk.
Esténként előadásokat hallgattunk, így a mohácsi és muhi csata kutatása aktuális eredményeivel, a sátoraljaújhelyi vár feltárásával ismerkedtünk és pénztörténeti érdekességekről halhattunk Szatmári Tamás, Vinis Zoltán Ringer István és Ulrich Róbert előadásában. Emellett kedden megtartottuk tisztújító közgyűlésünket is.
Nem tévedek nagyot, ha bátran merem állítani, a tervezett céljainkat elértük, újabb ismereteket szereztünk Szádvár históriájából. Szombat reggel elhagyva Szögligetet, a húsz kilométerre lévő Tornabarakonyba autóztunk át, ahol a X. Népművészeti Fesztivál keretében, mint kiállítók népszerűsítettük a szádvári vármentés ügyét.
Megköszönöm a résztvevők fáradságos munkáját, a színvonalas előadásokat, találkozzunk ismét az októberi Vármentő Napokon!
Szöveg: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás
Szerk: SzBK
fotó: vigi, NV
Hozzászólások
A szerencsés tizenharmadik — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>