Szatmári Tamás: A Retyezát vonzásában
Miután jó szokásunkká vált, hogy a javarészt SzBK tagokból álló baráti társaságunk esztendőnként egy felvidéki és egy erdélyi vártúrát rendez, így júliusban ez utóbbira kerítettünk sort. Erdély területe azonban nem csak Székelyföldből áll! A még felfedezésre váló tájegységek közül most Dél-Erdélyre esett a választásunk, oda szerveztünk 4 napos kirándulást.
A Retyezát vonulata
Indul a csapat!
Azzal kezdeném az élménybeszámolómat, hogy elmagyarázzam a kedves Olvasónak, mit is jelent a címben szereplő „kimaradt” szó? Amióta a barátaimmal – zömmel a Szádvárért Baráti Kör tagjaival – közösen megkezdtük a régmúlt évszázadok legtöbb esetben romokban fennmaradt középkori várainak meghódítását, mindig készítettünk egy előzetes tervezetet. Hová, mikor és mi módon jutunk el – ezt kigondoltuk a hosszú téli napokon, hogy majd amikor zöldellő mezőkre és hét ágra sütő Napra változik az időjárás, a gyakorlatban megvalósítsuk felmerült ötleteinket. De aztán mindig akadtak olyan gátló tényezők, hogy némely történelmi helyszín felkeresése kimaradt. A sok száz kilométeres úton előfordultak eltévedések, forgalmi akadályok, amik drága szabadidőnkből vettek el órákat, így pedig a várak felkeresésének lehetőségét. Nos, ezen a túrán ilyen eddig elszalasztott műemlékeket vettünk célba.
Szatmári Tamás: Ismét a dinnyési Várparkban jártunk
A címben szereplő apropót az adta, hogy Alekszi Zoltán , a „várak ura”, szívélyesen meghívott minket az általa rendezett IV. Országos Vármakett kiállításra. Így hát levettem a szekrény tetejéről Hunyad és Szádvár makettjeimet, majd az udvaron óvatosan lefújtam róluk a port.
Az országunk várbarátait összefogó Castrum Bene Egyesület az idei háromnapos találkozóját a Duna-parti városba, Vácra hívta össze. Jubileumi eseménynek bátran írhatom, hiszen immár 25. alkalommal sereglettek össze a vártudományokban jártas, azt kedvelő emberek.
Az ikonikus váci székesegyház
Szép őszi vármentés
Aki már járt várat menteni Szádvárban, az nem fog megijedni a Várhegyre vezető egykori szekérút szerpentines kanyarulataitól, a hegyoldal kövekkel bőven teleszórt meredek oldalától vagy éppen a vadrózsabokrok tüskéitől. Nem fogja visszatartani a középkori várrom megóvása érdekében végzett tevékenységétől sem a hideg szelek fuvallata, sem a perzselő forróság.
A vármentő csapat
