A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.
Ez már a XV. Vármentő Napok volt :)
Az egykori szádvári uradalom központját jelentő erősség kevés ostromának emlékét őrizték meg a napjainkig fennmaradt megsárgult okmányok. A legismertebb viadal ugyebár 1567 januárjában zajlott le falainál, erről már sok mindent tudunk. Miközben azonban már ki tudja hányadszor olvastam át Détshy Mihály építész és művészettörténész sorait az eredetileg 1969-ben, a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében „Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár” címmel megjelent tanulmányában, egy szövegrészen akadt meg a szemem:
„1683 őszén a Bécs városát ostromló törököt sikeresen legyőző és hazafelé vonuló Sobieski János lengyel király 120 000 fős seregével Szádvár közelében, a Szögliget melletti Nagy-réten nyolc napra letáborozott, majd hamarosan tüzérségi csetepatéba keveredett Szádvár kuruc őrségével, kölcsönös ágyútűzzel ingerelve egymást a lengyelek elvonulásáig.”
…már harmadik napja küzdöttük fel magunkat a Várhegyre, már marmadik nap vettük kezünkbe csákányainkat a szádvári (majd 40 fokos) kánikulában…, de olyan sikerélmények, mint a 18-as árok csapatának jutottak, minket elkerültek a 19-esben :(
Idén (nem tudom melyik ároknál először, de) bevett gyakorlattá vált, hogy hangos üdvrialgással jeleztük egyik gödörből a másikba, ha valaki, valahol talált valami érdekes leletet. Nah, egy ilyen, mindent elsöprő erejű kiáltást hallottunk szerdán reggel (mely a Ménes patakig biztos elhallatszott), mire mindenkinek kiesett a kezéből a szerszám és megindultunk a hang irányába…
Egy hatalmas ágyúgolyó került elő Szatmári Tamás csákányozása közben! …később az ágyúgolyó kézről-kézre járt, mert mindenki érezni akarta a súlyát, Tamásunk pedig csillogó szemekkel máris az ágyúgolyó történetét kezdte kitaláni és előadni nekünk. Figyeljünk rá, mit mesél!
Az ágyúgolyó megtalálásának örömteli pillanata…, mert tényleg ott volt egy riporterünk, s aki nem hiszi, járjon utána :)
Folytassuk élménybeszámolóinkat a VI. Vármentő Hétről. Következő mesélőnk Szatmári Tamás, alias NagyonVárbarát, aki a 18-as kutatószelvényt választotta munkahelyéül az augusztusi rekkenő hőségben:
Szatmári Tamás élménybeszámolója az egész hetes ásatásról és a 18-os kutatószelvényről
2012. december 15-én szülővárosomnak, Jászberénynek a Tanítóképző Főiskolája adott egy kiállításon lehetőséget, hogy néhány érdekesebb foglalkozást, gyűjtési területet vagy éppen hobbit űző ember bemutatkozhasson a szélesebb nagyközönség előtt. Ennek keretében a tárlókban vagy a nagyméretű tablókon kaptak helyet a helytörténeti könyvek, ásvány és képeslapgyűjtemények. De az érdeklődők megcsodálhatták egy fantasztikus kézügyességgel megáldott fiatalember rajzait vagy éppen a 3D-ben álmodó lakberendező terveit. Természetesen jómagam a középkori várak iránti rajongásomat adtam tudtul.
Kiállítónk és büszkeségünk: Szatmári Tamás, alias NagyonVárbarát :)
