Mint a cím is jelzi, Alekszi Zoltán, a dinnyési Várpark tulajdonosa új ötlettel rukkolt elő. Nem elégedett meg az örvendetesen szaporodó, általa kőből és fából megalkotott középkori magyar várakkal, hanem elhatározta, hogy helyet szorít más várbarátok által elkészített műveknek is. Így kapott Egyesületünk is meghívást, hogy ha tagjai rendelkeznek vármakettekkel, azt bocsássák egy kiállítás erejéig a köz javára.
A Várpark és meghívottjai
Immáron kilencedik alkalommal indultunk útnak, de először fordult elő, hogy társaságunk nem volt teljes: Jóska nagyon hiányzott, és mindenhol ott volt bennünk, mennyire érdekelte volna Kisszeben városfala, Tarkő és Hőnigvár, majd Kapi, Bártfa és Zboró, Nagysáros, Sebesvár és Sóvár. Nélküle kellett útnak indulnunk, nehéz volt ezt tudomásul venni. Makovica váránál emlékeztünk meg róla.
A fenti cím olvastán a középkori várak iránt jobban érdeklődőknek azonnal beugorhat a részletesebb válasz. Hiszen a latin Castrum – magyarán: vár – elnevezés az országunkban élő várbarátokat foglalja össze Castrum Bene Egyesület néven, immár több évtizede. Most már a XXII. Vándorgyűlésre kerítettünk sort a csillogó víztükrű Öreg-tó mentén emelkedő Tata várában.
A helyszín
NagyonVárbarát – alias Vártamás – nevével alighanem minden hazai várak iránt érdeklődő találkozott már. Egyesületünknek kezdetektől töretlenül lelkes, hasznos tagja. Lássuk ki is ő, és milyen az ő Szádvára!
Amikor kedd délelőtt megkaptam a hírt Petróczki József haláláról, értelmem nem tudta felfogni. Mert valóban felfoghatatlan, hogy vele többé nem fogok együtt kirándulni, nem szuszogunk egymás mellett felfelé kapaszkodva a hegyi ösvényeken. Nem osztjuk meg egymással az utolsó sört, nem böngészhetem vele együtt többé a turistatérképet.
Ahogy nekem, úgy Jóskának is bérelt helye volt már esztendők óta a több napos kirándulásra induló személygépkocsiban. Akkoriban jegyeztük meg tréfásan, hogy mivel a másik horkolását már megszoktuk, ezért megosztjuk egymással még az éjjeli szállást is.
Autós várjáró barátaival
Szép őszi időben, Szádvár oldalában
XIX. Vármentő Napok
Nem gondoltam volna a hét elején, hogy a fenti címmel indíthatom a XIX. Vármentő Napok eseményeit ismertető élménybeszámolómat.
Hiszen hétfőn és kedden, mintha az ég szakadt volna le, olyan özönvíz árasztotta el országunkat. De aztán a természet megkegyelmezett nekünk, így a hét közepétől elzárta az ég csatornáit. Amikor pedig csütörtökön megpillantottuk a kocsi ablakából a Szögliget községét körülölelő hegyek kontúrját, már az ezernyi színben pompázó szép őszi vidéket csodálhattuk.
