Az országunk várbarátait összefogó Castrum Bene Egyesület idén májusban Baranya megye területén rendezte meg a szokásos, három napos tavaszi konferenciáját, immáron XXII-ik alkalommal.

Először a Pécsi Tudományegyetem BTK Régészeti Tanszékének szíves meghívására a történelmi emlékhelyekben bővelkedő megyeszékhelyre sereglettek össze a téma iránt érdeklődő emberek. Őket Terei György titkár fogadta, hogy az adminisztrációs ügyeket elvégezze, de rajta kívül még két csinos régészhallgató is segítette az eligazodást és nemtől függően további csinos látnivalóban is részünk lehetett.

Mindenki kényelmesen elhelyezkedett a Vargha Damján előadóteremben, majd Dr. Feld István, az egyesület elnöke megnyitotta a konferenciát.

A péntek délután folyamán a felszólalók ismertették a siklósi, a szigetvári és a Dombóvár–Gólyavári helyszínek kutatási eredményeit. Megtudhattuk, hogy a várkutatásban is alkalmaznak csúcstechnikákat, itt a repülőgépről lézer kibocsájtással {LIDAR} elvégzett terepfelmérésekre gondolok, amivel kirajzolhatóak régen elpusztult várak nyomai még sűrű erdőségektől rejtetten is. Szót ejtettek a baranyai várak topográfiai adatgyűjtéséről, amelynek bősége vetekszik más megyékével. Az utolsó előadásban a középkori püspöki várról és magáról a jelentős településről nyerhettünk információkat.

Az elméleti anyagok végighallgatása után felkerekedtünk, hogy a gyakorlatban ismerkedjünk mg Péccsel. Rövid séta után már ott álltunk a pécsi vár jelképével, a teljes épségben lévő barbakán előtt. A XVI. század elején létesített védőmű kapuján belépve haladtunk egészen a négytornyos székesegyházig. A csodálatos szépségű épület visszarepített minket egészen az Árpád-házi uralkodók idejéig. Mögötte bújik meg a feltárt és megóvott középkori Pécsi Egyetem. Belső terében az alapító Vilmos püspök síremlékének összeállított részei fogadtak minket. A falakból áradt a históriás idők patinája.

Visszatérve a jelenkor Egyetemére, az este kellemes befejezést ígért, mivel a házigazdáink állófogadást rendeztek a tiszteletünkre. A finom ételek és italok elfogyasztása mellett még sokáig beszélgettünk.

Már késő estére hajlott, amikor felkerekedtünk, hogy átutazzunk a szállásunkra a Szigetvár városában lévő Hotel Kumillába.

A szombati nap előadásait a Makovecz Imre építész által tervezett szigetvári Vigadóban tartották meg, mely előtt Zrínyi Miklós szobra áll.

A délelőtt folyamán először őskori, pontosabban bronzkori védőművekről ejtettek szót. A számomra felfoghatatlan nagyságú területeket, akár több száz hektárt is, körbevettek árokkal az őskori népek. Majd két, eddig még meghatározatlan céllal emelt helyszínt mutattak be a Bükk-hegységből, amit a várak tipológiai kérdéseit boncoló előadást zárt le.

A finom ebédet a Vigadó felső szintjén szolgálták fel. A délután folyamán a Visegrád-Sibrik-dombi vár, az esztergomi Várhegy római és középkori emlékei, a fenékpusztai római erőd, az aquincumi légióstábor, majd általában véve a római erődök továbbéléséről, végül a légifotózás jelentőségéről a várkutatásban kaphattunk tájékoztatást.Meghallgatuk és fényképeken megtekintettük a Hancz Erika által a Szulejmán türbénél végzett ásatások eredményeit és egy rövid film alapján tájékozódhattunk az előzményekről és bonyodalmakról is.

Késő délután a Castrum Bene Egyesület közgyűlésén a tagság megismerhette a jelenlegi pénzügyi helyzetet, jövőbeli terveket és lehetőségeket. Majd átvonultunk az országunk egyik legkiemelkedőbb történelmi helyszínéhez, a szigetvári várhoz. Annak kapujában két hagyományőrző vitéz fogadott minket, hogy Zrínyi Miklós korát felidéző bemutatót tartson. Ismertették a korabeli várvédő katonák ruházatát, fegyverzetét és harcmodorát. Nagy tapssal és némi „puskaporra valóval” jutalmaztuk remekbe szabott produkciójukat.

Körbesétáltunk a felújított bástyákon és várfalakon, majd az ultramodern épülettel „gazdagított” Vármúzeum tárlóit vettük szemügyre. Este még sokáig beszélgettünk az asztal mellett a látottakról.

A vasárnap szokásos módon vártúrával telt el. Előbb a horvátországi Valpó várát és Eszék erődjét, majd visszatérve a határon a siklósi várat barangoltunk be. A nyári hőségben jól esett elbújni a történelmi falak hűsítő árnyékába.

Amikor végül elbúcsúztunk barátainktól, mindannyian szentül megfogadtuk, hogy 2018-ban ismét találkozni fogunk a dunántúli Egervárban megrendezendő következő Castrumon!

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás
szerk: SzBK