Dinnyési Várpark – újra itt!

Szatmári Tamás: Ismét a dinnyési Várparkban jártunk

A címben szereplő apropót az adta, hogy Alekszi Zoltán , a „várak ura”, szívélyesen meghívott minket az általa rendezett IV. Országos Vármakett kiállításra. Így hát levettem a szekrény tetejéről Hunyad és Szádvár makettjeimet, majd az udvaron óvatosan lefújtam róluk a port.

A könyvespolcról néhány váras könyvet pakoltam össze, amelyekről úgy gondoltam, hogy velük érdekességeket tudok megosztani a helyszínen. Így vártam szombat reggel a társaimat, hogy autóba ülve megkezdjük a hosszú utazást a Dunántúlra. Mert ha véletlenül nem tudná valaki, hol is található ez az országunkban – és bizonyos szempontból világviszonylatban is – egyedül álló létesítmény, akkor a Velencei-tó déli partjainak közelében elterülő Dinnyés községbe kell utaznia, a Kossuth Lajos utca 17 számig.

Kiadványok és makettek

Itt a gépjárművek számára kialakított parkolóból léphetünk be arra a területre, ahol Zoltán barátunk az álmát valóra váltotta a két keze munkájával.

Dinnyési Várpark bejárat

Az érdeklődő betonjárdán lépdelve a történelmi Magyarország határán sétálva járhatja körbe a miniatűr várakat, amelyek a régmúlt históriás időkben megépült, jórészt és szándékosan a kevéssé ismert magyar várakat formázza. Egyértelműen az volt az alkotó szándéka, hogy a kisebb, nem ismert és jó részben elpusztult erősségekre hívja fel a figyelmet. Az építésüknél gondosan ügyelt, hogy csak olyan anyagokból dolgozzon, amelyből elődeink egykoron is tették. Tehát ha kőből épült, akkor ő is követ használt, az épületek lefedésére pedig fazsindelyt. De láthatunk a sétánk során téglavárakat vagy éppen palánkvárat sövényfonással.

A makettek

Alekszi Zoltán sok éves munkássága bekerült a Guinness rekordok közé 2018 januárjában, akkor éppen 35 miniatűr várral büszkélkedve. De Zoltán barátunk azóta sem állt le, várból immár 38 van és napjainkra megnyitotta az Árpád-kori falut bemutató skanzent is.

Itt a kíváncsi látogató beléphet egy fából épült plébániatemplomba, amelyhez hasonlókban Szent István király idejében a keresztény hitre térítették a nyakas pogány magyarokat. Egyedülálló módon agyag szoborként – Zoltán barátai által elkészítve – az összes Árpád-házi származású szent is – a portugáliaitól a skót leszármazottakig – megjelenik e helyen.

Az Árpád-házi szentek temploma

Láthatunk példát a letelepedett falusiak által a jurta sátrak utódjának tekinthető veremházakra. A félig földbe ásott, egyterű lakóhelyiségekből számosat ástak ki a régészek országunkban, más korszakokbóll is.

Az Árpád-kori falu (skanzen)

A térség túloldalán korabeli mesterségeket mutatnak be, mint például a fazekasét és a kőfaragóét.

Mesterek és mesterségek

Miután körbeszemléztük a Várpark újdonságait, kipakoltam a váras holmimat az egyik pihenőházikó asztalára. A két vár-makett társaságában pihentek a váras könyvek, értő közönségre várakozva. Nem telt el sok idő, már jöttek is a kirándulók, hiszen az időjárás derűs arcát mutatta meg, a Várpark neve pedig már bekerült a turisztikai vérkeringésbe, híre szállt. Természetesen a gyermekek voltak a legkíváncsibbak, azonnal mindent látni és tudni akartak a várakról. Jómagam is azt vallom, hogy fiatalkorban lehet felkelteni a tudásszomjat a régmúlt időkre, az akkor még virágkorukat élő várakra. A régi mesékben mindig szerepeltek várak és akik benne éltek, legyen szó bár királyokról, királykisasszonyokról vagy éppen hétfejű sárkányokról. Ha a szülő megszeretteti gyermekével a várakat, mesél róluk és elveszi kirándulni várakhoz, beleértve a dinnyési Várparkot is, bizony nagyon szép élményekkel lepheti meg a családját.

A felnőttekkel beszélve persze már komolyabbra fordítottam a szót. Természetesen elsődleges célomat az Aggteleki-karszthegységben magasodó Szádvár „reklámozása” jelentette. Ismertettem az érdeklődőkkel az egykori Bebek-vár históriáját, majd a várrom megóvásáért 2006 ősze óta tevékenykedő Szádvárért Baráti Kör munkásságát. A nemes cél érdekében minden fizikai erőfeszítésünket és anyagi lehetőségünket bevetjük, jelenleg éppen a Nemzeti Kastély- és  Várprogram nyújtotta keretek között. Házigazdánk megörvendeztetett minket a legendás dinnyési paprikás krumplival, amely ismét ínycsiklandozóan finomra sikeredett. Nagyon szépen köszönjük neki! Ugyanígy hálával tartozunk Fodor Zsolt barátunknak, aki újabb remekműveket tárt elénk a laptopján, amikor megmutatta friss váras rekonstrukciós kisfilmjeit. Jól sikerült ez a nap!

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás
szerk.:SzBK

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 − 1 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..