Szép őszi vármentés
Aki már járt várat menteni Szádvárban, az nem fog megijedni a Várhegyre vezető egykori szekérút szerpentines kanyarulataitól, a hegyoldal kövekkel bőven teleszórt meredek oldalától vagy éppen a vadrózsabokrok tüskéitől. Nem fogja visszatartani a középkori várrom megóvása érdekében végzett tevékenységétől sem a hideg szelek fuvallata, sem a perzselő forróság.
A vármentő csapat
Szatmári Tamás: Feltárulnak Szádvár ódon falai
Grandiózus munka vette kezdetét idén június 18-tól az Aggteleki-karszt egyik sziklaplatóját koronázó középkori várromban, Szádvárban.
A Nemzeti Vár- és Kastélyprogram keretén belül szervezett helyreállítást természetesen előbb a műemlék egyes épületrészeinek a hatalmas törmelék halom alóli kiszabadítása kellett, hogy megelőzze. Ebben ajánlotta fel segítségét a Szádvárért Baráti Kör tagsága, amelynek 2006 óta elhatározott célja az egykori legendás Bebek-vár megóvása az utókor kirándulói számára. Ezért a már hagyománnyá vált Vármentő Napok közül a 11. számút úgy hirdettük meg, hogy mind az SZBK tagsága, mind a felhívásunkra érkező lelkes önkéntesek a kijelölt célok érdekében vethessék be erőiket. Olvasd tovább →
Elkezdődött!
A Nemzeti Vár- és Kastélyprogram keretében Szádvár viharos történelmű kőfalait is megújítják (jelentkezési lehetőség július 15-ig itt). A híradás szerint a műemlékvédelmi munkálatokat megelőző régészeti feltárás 2018. június 18-án vette kezdetét. Ebben szerettem volna segíteni, tehát még az előző napon elvonatoztam a vadregényes Aggteleki-karszthegységig.
A megnyitó
Élménybeszámolóm elején szeretném tisztázni a kedves Olvasó számára, hogy az alábbiak nem az 1552-es török ostromáról jól ismert Eger várában, hanem attól sok száz kilométerre nyugatra, a dunántúli Zalaegerszeg városának közelében elterülő Egervár település határában emelkedő Egervár reneszánsz várkastélyában történtek. Mert az országunk várbarátait magába foglaló Castrum Bene Egyesület ebbe a csodaszépen felújított műemlékbe hívta tagságát a szokásos májusi 3 napos konferenciájára.
Esőisten
Kedvelt írómnak, Passuth Lászlónak egyik történelmi könyve jutott az eszembe, amikor csütörtök délután beszálltam a barátaim autójába és elindultam a XXIV. Vármentő Napokra. Miközben figyelemmel kísértem a sűrűn integető ablaktörlő mögötti, mélykék haragos felhőkkel borított tájat, a szélvédőre hulló változatos formájú esőcseppeket, elgondolkoztam a vármentők helyzetén.
Felhőbe hanyatlott a szádvári rom
Nagybecsű költőnk, Arany János sorait kell kissé átértelmezve adnom a XXIII. Vármentő Napok címének, ha az időjárást szeretném jellemezni. Ugyanis amikor péntek délután elértem Szögliget község déli határába, a vadregényes hegyek körül esőfelhők kavarogtak, köd ülte meg a tájat.
Őszi köd
Szatmári Tamás: Jelentés a 42-es szelvényből
A 42-es számmal „elkeresztelt” régészeti szelvényt az egykori legendás Bebek-vár, Szádvár belsővárának északi oldalán jelölte ki Gál Viktor, a miskolci Hermann Ottó Múzeum szakembere még a tavalyi esztendőben.
A 42-es szelvény helye
Akkor úgy hozta a sors, hogy nem sikerült befejezni a vizsgálatát, ez igaz volt a többi kutatóárokra is. Ez nem csodálható, hiszen iszonyatos mennyiségű kőtörmeléket, vaskos fák gyökérzetét és az egykori mészhabarcsból humusszá váló földet kell előbb kiszedni, hogy hozzáférjünk a várlakók által használt járószintekhez.