Patóchy Zsófia, Szádvár úrnője

448 esztendővel ezelőtt, 1567 januárjában hatalmas dörgéssel szólaltak meg a Szádvár körül felállított ostromágyúk, hogy a Habsburg Miksa magyar király parancsára felsorakozott zsoldos sereg elfoglalja a meredek hegycsúcsot koronázó erődítményt. A támadó hadat Schwendi Lázár kassai főkapitány vezette, míg a várbeli védősereg élén a földesúr, Bebek György felesége, Patóchy Zsófia állt. Érdemes felidézni az ő élettörténetét, hogy általa kissé jobban megismerjük a régmúlt idők híressé vált nagyasszonyainak egyikét.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 13. szám

A magyar műemlékvédelem állatorvosi lova: Diósgyőr

 

Kedves Várjárók! A címet olvasva bizonyára felkaptátok a fejeteket, hiszen kissé provokatívnak tűnhet. Ez nem véletlen, ugyanis éppen ez a cél vezérelt. Hazánk középkori erődítményei közül Visegrád mellett Diósgyőr várával is olyan sokat kísérleteztek már, azonban ezek eredményei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. Mindkettőt toldozták-foldozták az építészek sokszor egymással szemben álló elképzelései szerint, aminek kis túlzással az lett az eredménye, hogy több kárt okoztak a megmenteni kívánt építménynek, mint egy-egy jelentősebb ostrom.

Miután annyi mindent hallottam és olvastam a most átadott diósgyőri várról, tűkön ülve vártam, hogy végre saját szememmel lássam és tapasztaljam, vajon mire költhették azt a 2,7 milliárd forintot, amelyből tudomásom szerint a rekonstrukción túl a vár mellett létesülő lovagi arénára és a lillafüredi beruházásokra is költöttek.

Hosszú vonatozás, majd az új miskolci villamossal tett városnézés után végre ott álltam a hosszú gesztenyefasor végén, szemközt a diósgyőri várral. Ahogy a soknapi esőzést követően végre felcsillantak a napsugarak, valami fenséges glóriába vonták a négytornyú erődítményt. Miután a pillanat varázsa elmúlt, gyorsan jegyet váltottam, hogy minél előbb felfedezhessem a régi új vár szépségeit!

(tovább ->)

Várjáró Magazin 9. szám

Szatmári Tamás: Életem első vára: Sirok (sokadszor megnézve)

Várjáró Magazin 9. szám, Szatmári Tamás: Életem első vára: Sirok (sokadszor megnézve)

Kezdeném a mondókámat azzal, hogy a Tisztelt Olvasótól elnézést kérjek, mivel ez a cikk teljesen szubjektív, a saját érzelmi állapotomtól fűtöttre sikeredett. Hogy miért is? Erre már a címben próbáltam utalni. Sirok az a vár, amit életemben először felkerestem. A jó öreg Freud óta pedig köztudott, hogy az első benyomás a legfontosabb. Tehát először is forgassuk vissza a történelem kerekét jó 40 esztendővel. (tovább ->)

Szatmári Tamás: A Bebek família, I. rész

Szádvár történetében évszázadokig meghatározó szerepet viselt a Bebek família. Ám érdekes módon honlapunk 2007. márciusi megjelenése óta még nem írtunk róluk semmiféle részletesebb ismertetőt. Ez az égbekiáltó hiányosság döbbentett rá, hogy legfőbb ideje neki kezdeni a „Bebek családregénynek”. Még nem tudom, hogy mennyi részből fog állni, hiszen a főnemesi család históriája igen szétágazó, így sokrétű kutatást igényel. Természetesen senkit sem akarok elrémíteni a betűtengerrel, ezért szokásomhoz híven igyekszem képekkel színesíteni a száraznak tűnő szöveget.

Munkámban nagyon nagy segítségemre volt szádvári tagtársam Kenéz Andrea, akinek kiegészítéseit és kiváló meglátásait igyekeztem beleépíteni az anyagba. Fáradozását nagyon szépen köszönöm!

(tovább ->)

Szatmári Tamás: A pénzhamisító Bebekek

A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.

(tovább ->)

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy egy vármentés története Szatmári Tamás fotóin keresztül.

A tizenötödik

A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.

Ez már a XV. Vármentő Napok volt 🙂

(tovább ->)