Tokár László: Kirándulás a Csigához, és újabb séta a Csigához
2014 már jó régen volt, és ideje, hogy egy új beszámolót készítsek. A tavaszi vármentő hetet megtréfálta az időjárás. A hegyen a munkákat elmosta az eső, aki kalandra vágyott, az mégis neki vágott a hegynek. Amit még érdemes tudni, a várhegy nem csak szép tud lenni nekünk, de félelmetes is, ezért óvatosságból nem vártuk meg a vihart és a korábban kitűzött közgyűlésünk után másnap hazafelé indultunk, hogy a távol lakók is biztonságban haza térhessenek. (Jó tudni, hogy a vihar az erdőben néha tövestől töri ki a fákat, és gyakran kell a kiránduló utakat is megtisztítani a kidőlt fáktól.)
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?
Sietve látok munkához, mert barátaim elkészültek beszámolóikkal, miközben a számítógépem különös betegségeit kezeltem, így kicsit kitágítva kezdem a beszámolómat.
Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai
Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.
Ezúttal tagságunk legnagyobb élettapasztalattal rendelkező tagja vall szádvári élményeiről, indítékairól, elképzeléseiről. Tokár László nagyon hasznos és aktív tagja közösségünknek, számos cikkét és hozzászólását tartalmazza e honlap is, és minden lehetőséget megragad a segítésre. Köszönettel közvetítjük gondolatait nektek is!
Tokár László és Albert Ferenc. (Fotó: Kovács Lajos)
Egyesületünk a 10. életévébe lépett. Fennállása alatt hol több, hol kevesebb taggal, de fáradhatatlanul végeztük a vármentés embert próbáló feladatát. Az évek során sok értékes ismeretség, barátság született, sok jó embert hozott össze Szádvár megmentésének nemes ügye. A jeles évforduló alkalmából az egyesület vezetősége egyhangúan úgy határozott, hogy ideje kicsit nosztalgiázni, visszatekinteni az elmúlt évekre.
Ennek keretében egy riportsorozat készítésébe fogunk, szeretnénk megkérdezni jelenlegi tagjainkat személyes élményeikről, motivációjukról és kíváncsiak vagyunk a véleményükre az egyesület jövőjét illetően. Abban bízunk, hogy válaszaiddal Te is hozzájárulsz majd programunk sikerességéhez.
Oldalunkon sütiket használunk. Ha beleegyezik, kattintson a "Mindet megtartja" gombra. Ha nem kívánja a sütik használatát, kattintson a "Mindet elutasítja" gombra. Emellett kiválaszthatja, hogy milyen sütiket szeretne, a "Beállítások" gombra kattintva.
Olvassa el sütikre vonatkozó szabályzatunkat