Szádvári élménybeszámoló, avagy a VI. Vármentő Hét Tokár László szemével

Mottó: Ég a napmelegtől a Szádvár hegy csúcsa, tikkadt várbarátok ásogatnak rajta. (Arany János után szabadon) 🙂

Egy kezdő várbarát: Tokár László élménybeszámolója Szádvárról

(tovább ->)

Még egy év Szádváron

Tokár László: Kirándulás a Csigához, és újabb séta a Csigához

2014 már jó régen volt, és ideje, hogy egy új beszámolót készítsek. A tavaszi vármentő hetet megtréfálta az időjárás. A hegyen a munkákat elmosta az eső, aki kalandra vágyott, az mégis neki vágott a hegynek. Amit még érdemes tudni, a várhegy nem csak szép tud lenni nekünk, de félelmetes is, ezért óvatosságból nem vártuk meg a vihart és a korábban kitűzött közgyűlésünk után másnap hazafelé indultunk, hogy a távol lakók is biztonságban haza térhessenek. (Jó tudni, hogy a vihar az erdőben néha tövestől töri ki a fákat, és gyakran kell a kiránduló utakat is megtisztítani a kidőlt fáktól.)

(tovább ->)

Árokbeszámoló 2017 – V.

Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója

Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?

Küzdelem a gyökerekkel-hogyan is?

(tovább ->)

Árokbeszámoló, 2017 – III.

Tokár László: Szádvár – X. Vármentő Hét

Sietve látok munkához, mert barátaim elkészültek beszámolóikkal, miközben a számítógépem különös betegségeit kezeltem, így kicsit kitágítva kezdem a beszámolómat.

Jubileumi vármentésünk

(tovább ->)

Árokbeszámoló, 2017.

Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai

Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.

Indulhat a vármentés!

(tovább ->)