Az októberi szombat reggel időjárása eléggé zord arculattal várta a Szögliget község felől megérkező vármentőket. Hiszen a Ménes-patak völgyében kanyargó, változatlanul rossz minőségű úton haladók alig láttak az orruk hegyéig a mindent elborító őszi ködben. Az elmúlt esztendők tapasztalataival felvértezve mi tudtuk, hogy ott koronázza fent a sziklaplatót Szádvár, aminek megújulásáért közösen tettünk fogadalmat.
Vármentő csapat (Bubenkó Gábor fotója)
A múlt hét vasárnapján, október 14-én ismét benépesült a visegrádi Mátyás Király Múzeum palotájának nagyterme, hogy a magyarországi várbarátokat magába foglaló Castrum Bene Egyesület szokásos őszi egynapos gyűlésének résztvevői foglalják el a széksorokat. Nagy ilyenkor az örvendezés, hiszen az ország különböző pontjain élő emberek sokszor csak itt tudják üdvözölni régen látott ismerőseiket. Emellett lehetőség nyílik váras témájú kötetek vásárlására is, amiket jó lesz forgatni a meleg szobában elbújva a közelgő zord tél idejében. A szépen restaurált boltíves teremben uralkodó hangzavarnak végül az Elnök Úr megnyitója vetett véget, aki ismertette a tervezett programot. A délelőtti órákban a meghívott szlovákiai régészek sora következett. Vinna és Kassa – Hradová erősségei {előadó Bednar Peter}, majd Fülek és Divény {Tittonová Viktória, Fotová Éva, Robert Simkovic} majd a zólyomi Pusztavár és a közelében emelkedő Petusa vára {Belják Jan, Pazinová Noemi} témakörökben hallgathattunk végig a régészek sok fotóval illusztrált előadásait. Olvasd tovább →
Augusztusban a Szádvárért Baráti Kör tagjai ismét felkapaszkodtak a várhoz vezető turistaúton, hogy részesei legyenek az erősség második, nagyobb szabású régészeti feltárásának. A tavalyi év látványos eredményein felbuzdulva, a hét folyamán az egyesület tagjaihoz önkéntesek is csatlakoztak, hogy a kijelölt öt kutatóárok kibontásában, a leletanyag válogatásában, a megtalált érdekes és értékes tárgyak felfedezésében együtt legyenek velünk.
A Szádvárért Baráti Kör tagjai és lelkes önkéntesek vesznek részt a vár régészeti kutatásában
Ezúttal 2 autóval és 10 főnyi legénységgel a fedélzeten vágtunk neki, hogy nemzeti ünnepünkön újabb várakat hódítsunk meg a Felvidéken. Úti célunknak ezúttal a Fehér-Kárpátokat és a Vág-folyó völgyét szemeltük ki, mely terület különösen bővelkedik a középkori várromokban. Tervünk magvalósítása azonban már rögtön az indulást követően némi akadályba ütközött, ugyanis az egyik autó hátsó kereke gyanús hangokat hallatott. Kissé átérezhettük a középkori lovag afölött érzet dühét, amikor lova elveszítette patkóját, de egy rétsági kovácsnak, illetve némi pénzmagnak köszönhetően alig pár óra elteltével már folytathattuk is utunkat.
Csodálatos várak, fantasztikus panorámák a Felvidékről
Egy középkori várrom megmentése érdekében számos lehetőség kínálkozik a lelkes műemlékbarátoknak. Hiszen a hozzá vezető gyalogösvény kialakítása, a jelzések felfestése, a területet elfedő növényzet ritkítása, szemétszedés és információs tábla elhelyezése bőven ad feladatot. Még nehezebb próbatétel elé kerülünk, ha a leomlott várfalak környékéről szedjük össze a köveket, egy majdani állagmegóváshoz előkészítve. De a vármentés legélvezetesebb részét számomra a Szádvár esetében immár másodszorra megrendezett Régészeti Hét jelenti. Hiszen a sok száz esztendővel ezelőtt a 463 méteres sziklaszirten élt emberek nyomainak kutatásával egy gyermekkori álmom valósult meg. Az alábbi sorokban erről szeretnék mesélni.
Szádvári Vármentők
Szádvár legkorábbinak tartható részének, az ún. belső vár déli oldalán emelkedő impozáns magasságú várfalon végeztünk falkutatási, régészeti munkákat 2012. július közepén. Az ó-olasz típusú Új bástya, és korainak tartható kerek alaprajzú Kerek bástya között emelkedő, külső oldalon mintegy 10 méter, belső oldalon is 5 méter magasan megmaradt várfal állapota különösen kritikus, baleset- és életveszélyes volt. A Szádvárért Baráti Kör által a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott, és pozitívan elbírált, veszélyelhárítást támogató pályázat megvalósításának megelőző fázisaként kellett sort keríteni a kutatásra a várfal környezetében. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársaival, és az Egyesület önkénteseinek segítségével végeztük el, a kőműves munkákat megelőző régészeti feltárást.
A fal
