A márciusi időjárás a kegyeibe fogadta a XII. Vármentő Napokra érkező társaságot, hiszen hétágra sütött a nap a Ménes-patak völgye felett. A szokásos helyszínen, a Szalamandra-ház előtti térségen gyülekeztünk össze, hogy kitárgyaljunk az elmúlt időszakban velünk történt eseményeket. Majd adott jelre nekivágtunk a Várhegy oly jól kitaposott ösvényének.
Szádvár látképe az Óvár-tetőről
Hazánk területén már csekély azon várak, várromok száma, ahol nem történt meg azok modern technikával való felmérése, rövid és hosszú távú állagvédelmi tervének előkészítése, a romok területének megtisztítása, örökségvédelmi és turisztikai célú folyamatos karbantartása.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye több szempontból is jelentős, de elfeledett műemléke volt az Aggteleki Nemzeti Park területén fekvő Szádvár romja. A múlt idő használata nem véletlen, mivel a 2006 őszén alakult Szádvárért Baráti Kör civil egyesületként felvállalta és ’azonnal’ megkezdte egy mégoly leromlott állapotában is impozáns vár területének megtisztítását, mind műemlékvédelmi, mind örökségturisztikai szempontoknak megfelelve az erősség megvédésének, hasznosításának előkészítését.
Barátunk, Babik Milán munka közben
Az elmúlt hét szombatján, november 19-én, a visegrádi Királyi Palota előtti macskaköves utca emberek csoportjaival népesült be. Ami eléggé szokatlan látványt nyújtott így a nyári főszezonon kívüli időszakban, amikor már a csípős hidegre fordult időjárás verdesi le a megdermedt fák leveleit. A restaurált műemlék udvarára belépők előtt viszont nem jelentett titkot úti céljuk, mindannyian azon őszi rendezvényre igyekeztek, amit a Castrum Bene Egyesület a szokásos módon mindig Visegrádon rendez meg. A megérkezők örömmel üdvözölték régen látott ismerőseiket, hiszen az ország más vidékein lakóknak ez a találkozó jelenti sokszor az egyetlen személyes kapcsolatot. Ami viszont mindenkit összeköt, az a középkori várak iránti vonzalom, megismerni és megvédeni a régmúlt idők néma tanúit.
Az őszi egynapos konferencia színhelye a visegrádi Palota
Hosszú szervező és előkészítő munka után a Szádvárért Baráti Kör és a Herman Ottó Múzeum közösen felkérte Grynaeus Andrást, hogy a Szádvár falaiból az elmúlt években előkerült, vagy már jól ismert, látszólag egészséges fagerendákból vegyen olyan mintákat, melyek segítségünkre lehetnek az erősség falainak korhatározásához és a további kutatásához.
Egy kellemesnek ígérkező, szép novemberi napon, egy kevésbé kellemes feladattal kellett kezdeni a vizsgálatot, azaz egy félmázsás áramfejlesztő aggregátort kellett kézi erővel feljuttatni a középkori várfalak közé. Rövid szusszanást követően, nem minden probléma nélkül életet leheltünk a technikába, és kezdetét vehette a fúrás.
A déli fal lőrése a gerendával
– XI. Vármentő Napok szlovák barátainkkal a határokon átnyúló együttműködés jegyében –
Azoknak, akik október 20-án a szlovákiai Szádalmás – Jablonov nad Turňou – település felé utaztak, az időjárás nem a derűsebb arcát mutatta. Útközben az ablaktörlők ingását és a haragos esőfelhőket figyeltük. Mégis mindenkiben élt a szilárd akarat, hogy részt vegyünk az immár sorrendben XI. Vármentő Napokon. Most a Szádvárért Baráti Kört már esztendők óta segítő szádalmási Alma Hagyományőrző Egyesület meghívására érkeztünk meg a település szélén emelkedő, minden kényelmi szempontból tökéletes, teljes mértékben felújított egykori Esterházy-magtárhoz. Ezt a patinás épület vált otthonunkká a következő három napban.
Szádvár – Lisztes-bástya
