Az idei ásatás alkalmával volt szerencsénk magunk közt tudni és üdvözölni Hancz Erikát, a PTE BTK Régészet Tanszék, Tanszékvezető-helyettesét, mint vendégünket. Erika igazán kitett magáért, hiszen a 18-as árok egyik csodálatos leletét találta meg, egy Lunulát (hold alakú csüngő)…, melyről később részletesen beszámolunk majd. :)
Ön itt áll most: Szögliget :)
Már visszatérő vendégként köszönthettük újra Szád várában Albert Ferencet, aki az idei ásatáson is derekasan kivette részét a munkából. Ferenc meglepett bennünket egy verssel is. Fogadjátok szeretettel!
Szádvári Versek, Albert Ferenc: Szádvár romjai
A magyarországi várkutatókat egybegyűjtő Castrum Bene Egyesület idén májusban történetében eddig még példa nélküli tettre vállalkozott, mivel elhatározta, hogy átlépi az országhatárt. Elfogadta a romániai, pontosabban erdélyi Maros Megyei Múzeum meghívását. Mivel a szervezést már a zord télben megkezdték, az indulás napjára mindenki tisztában volt a teendőkkel. Így mind a budapesti buszra szállás, mind a különböző költségek befizetése rendben megtörtént. Ugyanez már nem mondható el az időjárásról, mivel a természet eme öt napon sok esetben fordította el szebbik arcát a lelkes csapattól. Így vált nélkülözhetetlen útitársunkká az esőkabát, amit a vadregényes erdélyi hegyek között sűrűn kellett magunkra ölteni.
A résztvevők gyülekezése Budapesten
A hegyen-völgyön és árkon-bokron keresztül a természetet járó kirándulóknak nem kell részletesebben ecsetelnem, milyen érzés fog el, amikor utamat keresztezi egy vadrózsabokor vagy éppen egy csalánmező. Hiszen ezek a nyári – rövidnadrágos – túrázás legfélelmetesebb ellenségei. A meleg idő beköszöntével beindulnak a természet vegetációs folyamatai, magyarán szólva minden kizöldül. A talajban gyökeret eresztett legkülönbözőbb lágy és fás szárú növények újult erővel törnek az éltető napfény felé, szinte egymással versenyezve, vajon ki tud magasabbra nőni?
Szádvár kiszabadult a csalán fogságából :)
Még a tavalyi esztendő folyamán jutott eszébe ifjabb Fidrich Tibornak és Bagdács Jánosnak, hogy a Kárpát-medence északkeleti térségében emelkedő középkori várak felkeresésére egy vártúrát szervezzen. A nagyszabású kirándulás részleteit a zord tél során az Internet segítségével töviről-hegyire megbeszélte a 19 főnyi létszámra bővült társaság. Az indulás estéjén nem sokat aludhattunk, hiszen az autóbusz éjféltájban indult meg állomáshelyéről, hogy szép sorban felvegye a jelentkezőket. Örömteli találkozást jelentett a régi ismerősökkel, az új arcokat pedig kíváncsian fürkészve foglaltuk el helyünket a kényelmes járműben. Miután órák hosszat robogtunk keleti irányban, végül elértük az országhatárt Beregsuránynál. Mivel ez már a schengeni határát jelenti az Európai Uniónak, jó órányi várakozást jelentettek a számunkra a különböző hivatalos szervek vizsgálatai.
Huszt várának bús düledékeinél a várbaráti csapat.
A második nap reggelén a lehúzott redőny rései között bekandikáló napsugarak ébresztettek minket. Ez jó jelnek vettük, ma sem kell a nagykabát a kiránduláson! Nagy csodálkozásunkra az Ungvárra vezető főútvonal jó minőségű volt, Mercedes kisbuszunk is vidámabban falat a kilométereket rajta.
Ungvár panoráma fotója, készítette: ifj. Fidrich Tibor
