Immáron kilencedik alkalommal indultunk útnak, de először fordult elő, hogy társaságunk nem volt teljes: Jóska nagyon hiányzott, és mindenhol ott volt bennünk, mennyire érdekelte volna Kisszeben városfala, Tarkő és Hőnigvár, majd Kapi, Bártfa és Zboró, Nagysáros, Sebesvár és Sóvár. Nélküle kellett útnak indulnunk, nehéz volt ezt tudomásul venni. Makovica váránál emlékeztünk meg róla.
Ezúttal 2 autóval és 10 főnyi legénységgel a fedélzeten vágtunk neki, hogy nemzeti ünnepünkön újabb várakat hódítsunk meg a Felvidéken. Úti célunknak ezúttal a Fehér-Kárpátokat és a Vág-folyó völgyét szemeltük ki, mely terület különösen bővelkedik a középkori várromokban. Tervünk magvalósítása azonban már rögtön az indulást követően némi akadályba ütközött, ugyanis az egyik autó hátsó kereke gyanús hangokat hallatott. Kissé átérezhettük a középkori lovag afölött érzet dühét, amikor lova elveszítette patkóját, de egy rétsági kovácsnak, illetve némi pénzmagnak köszönhetően alig pár óra elteltével már folytathattuk is utunkat.
A kóbor lovagok félelmet nem ismerve vágtak neki a végtelennek, hogy izgalmas kalandjaikkal beírják magukat a világ nagy felfedezői közé. Ha így jellemezném a pünkösdi hétvége alatt megejtett újabb vártúránkat, úgy hiszem, erősen felnagyítanám annak a három napnak az élményeit, melyekkel a III. Várak-Várromok Fórum Kirándulás során gazdagodtunk. Ennek ellenére időnként mégis úgy éreztük, hogy a középkori vitézek nyomdokain haladva újra átéljük a történelmet és egyfajta időutazás részesei vagyunk. Immáron harmadik alkalommal keltünk útra, hogy megismerjük a Felvidék páratlanul gazdag várépítészetét. Túránk célpontjául ezúttal a szlovákiai Kis-Kárpátok hegyeit jelöltük ki, ahol számos egykori erősség csalogatja a várak iránt érdeklődőket:
Miközben a horizonton alábukó nap utolsó sugarai bearanyozták, a hegyek mögül pedig már kélő hold ezüstösen árnyalta az ugróci vár ódon falait, az I. Várak – Várromok Fórum Kirándulás résztvevői érezték, hogy újra útra kell kelni és folytatni a Kárpát-medence középkori várainak felfedezését. Az elhatározást aztán tett követte, majd szeptember harmadik hétvégéjén ismét nekivágott a Felvidéknek az immár kilenc főre gyarapodó társaság.
Hat férfiú, akik közül öten a Szádvárért Baráti Kört erősítik, elhatározta, hogy együttesen fogja felkeresni a Felvidéken található sok száz esztendőnyi múltra visszatekintő erődítményeket. Miután az Internet segítségével töviről hegyire kitárgyaltuk a vártúra részleteit, végre valahára felvirradt a háromnapos pünkösdi ünnep és kirándulásunk első napja. A kiváló szervezés révén mindenki a megadott helyszínen és időben tudott csatlakozni a lelkes csapathoz.
