Néhány fotó:
1.nap
Kategória bejegyzései: Beszámolók
Árokbeszámoló 2017 – V.
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?
Küzdelem a gyökerekkel-hogyan is?
Árokbeszámoló, 2017 – IV.
Szatmári Tamás: Jelentés a 42-es szelvényből
A 42-es számmal „elkeresztelt” régészeti szelvényt az egykori legendás Bebek-vár, Szádvár belsővárának északi oldalán jelölte ki Gál Viktor, a miskolci Hermann Ottó Múzeum szakembere még a tavalyi esztendőben.
A 42-es szelvény helye
Akkor úgy hozta a sors, hogy nem sikerült befejezni a vizsgálatát, ez igaz volt a többi kutatóárokra is. Ez nem csodálható, hiszen iszonyatos mennyiségű kőtörmeléket, vaskos fák gyökérzetét és az egykori mészhabarcsból humusszá váló földet kell előbb kiszedni, hogy hozzáférjünk a várlakók által használt járószintekhez.
Árokbeszámoló, 2017 – III.
Tokár László: Szádvár – X. Vármentő Hét
Sietve látok munkához, mert barátaim elkészültek beszámolóikkal, miközben a számítógépem különös betegségeit kezeltem, így kicsit kitágítva kezdem a beszámolómat.
Jubileumi vármentésünk
Árokbeszámoló, 2017. – II.
Pergel Áron: A 43-as szelvény rendhagyó, de annál mozgalmasabb beszámolója:
Árokbeszámoló, 2017.
Horváth Viktória: Egy hét a napos oldalon, avagy a 39.szelvény titkai
Az első pár lépés még könnyűnek tűnik, a lelkesedéstől fűtve szinte futva tesszük meg. A hátunkon, vállunkon, kezünkben, táskánkban cipelt szerszámok, vizesflaskák azonban hamarosan jelzik: hosszú még az út hegynek felfelé. Erőnket tartalékolnunk kell, hiszen vár ránk a kettős kanyar, a csalóka 400 m-es tábla, az „ördögszántás” kegyetlen emelkedője. Az egyik pihenő alkalmával meg is kérdezem magamtól: tulajdonképpen bolond vagyok én? Az év legmelegebb hetén, ahelyett, hogy strandolnék valahol a Balatonon, vagy hűs szobámban, nyugodt semmittevés közepette elmélkednék, eljövök ide, a világ végére, hogy megkezdjem önkéntes száműzetésemet egy várrom újjászületése érdekében.
Indulhat a vármentés!