Mivel a 460 méter magasságú sziklaplatót koronázó Szádvár országunk északkeleti vidékén található, nem csoda, hogy a téli időjárás itt sokáig tartja a maga hadállásait. A téli fagy és hótakaró nem engedi a növényzet fejlődését, zord markából csak sokára szabadulhat ki. Amikor márciusban a Szádvárért Baráti Kör tagsága és önkéntesei oda érkeznek, még tartja magát a föld fagya, dermedt az egész táj.
Címke archivum: Szatmári Tamás
Dolgoztunk is, meg nem is
Rutinosan pakoltam be a hátizsákomat, hiszen már számtalanszor tettem ezt a vármentések alkalmával. Közben felidéztem magamban, hogyan fogok a többiekkel találkozni, miként mutatjuk be, mi veteránok az újoncoknak a műemlékvédelmi munkálatok alapját képező bozótirtást és kőpakolást. A vadregényes hegyekkel félkörbe vett Szögliget községéből, jól bevált szokásunk szerint, autókonvojunk észak felé fog előretörni a Ménes-patak völgyében.
A megkerült 3 krajcáros
1637 tavaszán Bécs városának pénzverő kamarájában még a szokottnál is jobban füstöltek az olvasztókemencék kéményei, jobban csilingeltek a mesterek kalapácsai és sűrűbben fordultak meg a fegyveres lovasok által erősen őrzött szekerek.
Vármentéstől fesztiválig
Tőmondatban így lehetne összefoglalni az elmúlt hetet, amelyen a Szádvárért Baráti Kör szervezésében számos tagtárs és önkéntes vett részt. Hivatalosan a XVI. Vármentő Hét elnevezésű program még július 28-án, vasárnap délután kezdődött a 0-ik napi hagyománnyá nemesedett szalonnasütéssel.
A Castrum Bene tagsága Zemplénben
A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesület immár a XXVIII. vándorgyűlését tartotta meg az elmúlt hosszú hétvégén. A háromnapos konferenciának helyet adó épületben jelenleg a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállításait lehet megtekinteni, amely az ország északkeleti sarkában lévő Sátoraljaújhely városát díszíti. Ide érkeztek meg péntek 13 órára a várakért rajongók.
Festettünk és füvet nyírtunk a házunkban (várunkban)
„My house is my castle” vagyis „az én házam az én váram” tartja az angol mondás, ami azon középkori évszázadokból származik, amikor még a nemes uraságok a váraikban laktak. Ez a mondás jutott az eszembe, amikor a Szádvárért Baráti Kör tagságában meghirdettük ezt a soron kívüli, tehát nem a szokásos márciusi, augusztusi és októberi időben megrendezendő programot. Az oka pedig prózai, a Nemzeti Várprogramban nagy költségekkel létrehozott fából készült „várbútorok” időnkénti védőfestékkel való bevonását meg kell kezdeni és a beindult csalánrengeteget meg kell nyesegetni.