Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények, barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:
Címke archivum: Szádvár
Az őszi Castrum Benén jártunk
Hideg, ködpárás szél fújt végig Visegrádon a középkori magyar királyok egykori fényes Palotája előtt végighúzódó főutcán.
A mozdulatlan képet csak néha zavarták meg a didergő fákról lehulló falevelek. A kihalt főutcába úgy 9 óra tájban kezdett élet költözni, amikor a szélrózsa minden irányából befutottak a középkori várak iránt rajongó emberek, hogy részt vegyenek a Castrum Bene Egyesület szokásos őszi egynapos rendezvényén.
Szatmári Tamás: XXIII. Vármentő Napok
Felhőbe hanyatlott a szádvári rom
Nagybecsű költőnk, Arany János sorait kell kissé átértelmezve adnom a XXIII. Vármentő Napok címének, ha az időjárást szeretném jellemezni. Ugyanis amikor péntek délután elértem Szögliget község déli határába, a vadregényes hegyek körül esőfelhők kavarogtak, köd ülte meg a tájat.
Árokbeszámoló 2017 – V.
Dobos János: Időutazás avagy a 40-es árok beszámolója
Hatalmas robbanások rázták meg a várhegyen magasodó falakat. A kuruc védők, látva Caprara tábornagy császári csapatainak túlerejét, fel kellett adják a várat. Szádvár elesett, a császáriak pedig felrobbantották bástyáit és tornyait, hogy az többé ne is lehessen az ellenállás fészke. A megmaradt épületeket aztán felégették, s habár az uraság vára több száz évig a rettegett hatalom jelképe is volt, Szögliget felől könnyes szemmel nézték a falubeliek, ahogy a birtok központja lassan hamuvá lesz. A felszálló fekete füstöt Szilas, Tornagörgő, Torna és Szádelő felől is látni lehetett, s Derenk derék jobbágyainak szíve is összeszorult, hogy mi lesz velük ezután?