Kedves várbarátok!
Valaha a várak lakó- és védhelyek voltak, hús-vér emberek élete-halála és esetenként legjobb hősi pillanataik terei.
Szögliget község, a Szögligetért Baráti Kör nagy sikerű összefogással emlékezik meg a Szádvár egyik legemlékezetesebb eseményéről, annak hősnőjéről.
Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények, barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:
A 2013-as ásatáson
Hideg, ködpárás szél fújt végig Visegrádon a középkori magyar királyok egykori fényes Palotája előtt végighúzódó főutcán.
A mozdulatlan képet csak néha zavarták meg a didergő fákról lehulló falevelek. A kihalt főutcába úgy 9 óra tájban kezdett élet költözni, amikor a szélrózsa minden irányából befutottak a középkori várak iránt rajongó emberek, hogy részt vegyenek a Castrum Bene Egyesület szokásos őszi egynapos rendezvényén.
Felhőbe hanyatlott a szádvári rom
Nagybecsű költőnk, Arany János sorait kell kissé átértelmezve adnom a XXIII. Vármentő Napok címének, ha az időjárást szeretném jellemezni. Ugyanis amikor péntek délután elértem Szögliget község déli határába, a vadregényes hegyek körül esőfelhők kavarogtak, köd ülte meg a tájat.
Őszi köd
