Bizonyára mindenki látott már olyan kosztümös kalandfilmet, amelyben az uraság díszes hintóban utazott. A méltóságteljesen gördülő batár elé négy vagy akár hat lovat is foghattak, hiszen a fából készített jármű súlyát elhúzni a bizony sokszor „áldatlan állapotú” földutakon megkövetelte a sok lóerőt. A hintóban utazó előkelőségek mellett a bakon ülő kocsis, a libériás inasok és a hátsó tengely mögötti részre erősített csomagok is növelték a terhet. Praktikus módon a kisebb tárgyakat egy hatalmas utazóládába helyezték, amit lezártak.
A szádvári uradalom a vár elpusztítása utáni első évtizedekben
Engel Pál történész tézise szerint a középkorban épített várak eleinte a birtok tartozékainak számítottak, ugyanúgy, mint például a környékbeli jobbágyfalvak vagy az út- és révvámok. Éppen ezért a viharos magyar történelem miatt nagyon megfogyatkozott számú korabeli oklevelekben, a legtöbb esetben a birtokok határát meghatározni akaró hivatalos, királyi vagy egyházi tisztségviselők, meg sem említették magát az erősséget, hanem inkább a bejárások során jól észlelhető terepadottságokra koncentráltak, azokat jelölték meg írásaikban. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a kirendelt hivatalnok és írnoka a tanúk és a szomszédos földesurak képviselőivel közösen bejárták az adott birtok határait, azt határjelzőkkel látták el, az esetleges vitás kérdéseket megtárgyalva. Könnyű belátni, hogy a földbirtokos által épített új várat kellő személyzettel és folyamatos élelmiszer küldeményekkel kellett ellátni egész fennállása során.
Tripla X – a XXX. Vármentő Napok
Két okból választottam az amerikai akciófilm címét az élménybeszámolóm élére. Elsőként büszkén hivatkozhatom rá, hogy immáron 30. alkalommal gyűltünk össze a Vármentő Napok keretében Szádvár megóvására. Másodsorban a tervünket igen sok egyeztetés előzte meg, így mondhatjuk hadműveleti akciónak is. A hosszú téli hónapokban tárgyaltunk a szállás és étkezés részleteiről, fogadtuk az érdeklődőket, visszajeleztünk nekik, bármilyen kérdésük merült is fel. Persze mindannyian izgultunk, hiszen a járvány miatt az elmúlt két esztendőben elmaradtak a tavaszi vármentések.
Szádvári Ordas Íjászok
Várjáró Magazin, 59. szám
Gyulavári Zsuzsanna: Omán – Nizwa erődje
Nizwa városa az Ománi-öböltől kb. 140 km-re, a Hadzsar-hegység lábánál helyezkedik el. Omán egyik legidősebb és legtörténelmibb városa, ami a VI. században az ország fővárosa volt. Jelenleg kereskedelmi és oktatási központja a térségnek, fő tevékenysége a gazdálkodás. Leginkább cukorfeldolgozásból, bőrcserzésből, szőnyegkészítésből, fémmegmunkálásból élnek. Az elhelyezkedése miatt jelentőséggel bírt a szárazföldi védekezésben és emiatt építették meg itt az erődöt.