Szerda délután jutott az eszembe a Bibliából ismert Noé: vajon ő hogyan tűrte az eső monoton kopogását hajójának oldalán? Mert én útban Szögliget felé, már egyre nehezebben fogtam fel, hogy most az autópályán egyenest egy viharzónába tartok. Hogy a hosszú hétvégét ilyen pocsék időjárással kell elviselnem. Nem-nem, nem lehet, hogy ennyire haragudjon ránk, Szádvár barátaira az Esőisten, hogy teljesen lehetetlenné tegye az őszi Vármentő Napokat. Mikor végre elérkeztem az esti alkonyatba burkolódzó Szögligetre, a negatív gondolatokat félrehessegetve vettem lépteimet a jól ismert Holló Vendégház udvara felé, ahol is sorra bukkantak elő a régi barátok, akik nagy örömmel ráztak velem kezet.
A Csonka bástya feltárásáról és lehetséges építési idejéről.
A Szádvárért Baráti Kör által 2013-ban megpályázott, elnyert, majd sikeresen megvalósított Nemzeti Kulturális Alap műemlékvédelmi pályázatának folytatására az idei évben nyílt lehetőségünk. Mint arról már hírt adtunk, 2014 júniusában a Herman Ottó Múzeum szakmai vezetésével folytatódott a Csonka bástya feltárása, előkészítése az állagvédelmi munkálatokra.
A Csonka bástya feltárása, munkában a “bányászaink”. :)
A Szádvárért Baráti Kör – együttműködő partnereivel – 2014. október 23-25-én immár a XVII. Vármentő Napokat rendezi meg a Szögliget határában található Szádvár romjai közt. Egyesületünk tisztelettel és szeretettel vár mindenkit, aki munkánkban részt vesz, támogatva ezzel Szádvár megmentését.
A részt vevők szállás és étkezési költségeihez az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap LEADER térségek közötti együttműködés keretében elnyert pályázat hozzájárul.
Részletes tájékoztatás a mellékelt plakáton található emailcímen és telefonszámon érhető el. Kérjük, hogy jelentkezéseteket is e címeken tegyétek meg 2014.október 6-ig.
A tavaszi Nemzeti Ünnep előtti nap reggelén barátságosan melegítő fénysugarak világították meg a Ménes-patak völgyében emelkedő Szalamandra-turistaházat. Ennek módfelett örültek a gyülekező vármentők, hiszen mindenki jól emlékezett az egy esztendővel ezelőtti zord időre. Bár akkor is elvégeztük az eltervezett feladatunkat, de szép időben csak jobb várat menteni, ugyebár?
A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.
Kezdjük az élménybeszámolók sorát egy 3D-s fotóval!
Derék és sarjazó csapatunk az első nap végén ismét összeállt egy csoportkép erejéig, majd kicsit szét húzódott, hogy a térben is megmutathassa magát, íme.
3D-s szemüveget fel!
A Szádvári Vármentő csapat 3D-ben, Fotó: VÍGVÁRI Tamás
Egy igaz várbarátnak minimum katarzis érzés, hogy kedvenc várában saját két kezével tehet azért, hogy az ágyúzást átélt falak tovább fennmaradjanak, vagy egyszerűen csak kilátszódjanak a rekettyésből. Így voltam ezzel én is. Szép emlékek jutnak eszembe, mikor éppen hét éve a vár déli oldalán csatárláncba állva nekivágtunk a turistaúttól a várfalig tartó hegyoldal sarjazásának. Remek hangulat volt, mindenki mindenkit cukkolt, hatalmas életigazságok és viccek cseréltek gazdát, s titkon mindenki a másikat figyelte, hogy előrébb vagy hátrébb jár a hegyoldalon, mint ő. Fürkésző szemek vizslatták a domboldalt, hátha a következő kő alatt lesz egy puskagolyó, egy elhagyott pénzérme, s ez a folyamatosan jelen lévő endorfin-érzés képes volt megtörni azt a monotonitást, ami ezt a munkát jellemzi. Eszméletlen, hogy mennyi sarja van egy bokornak! A tavaly levágott és elszáradt csonkok még mindig mérgesen néznek rád, te pedig már a fiatal hajtásokat aprítod.
