Van valami különös – megint – a levegőben…, különben mivel magyarázhatnánk azt a fajta furcsa viselkedést, amit mostanában az ország legkülönbözőbb pontjain élők egyszerre éreznek, élnek át. Van, aki már az elemeket tölti a fényképezőgépébe, van, aki a szabadságos papírjával szalad a főnökéhez, hogy le ne maradjon a nagy eseményről, van aki akkurátusan listát készít, hogy mit kell majd csomagolnia az útra és vannak akik már szinte vágják a centit a közelgő időpontig…
Az Új-bástya D-ről
Már rutinosan pakoltam be a hátizsákba azokat a tárgyakat, amelyek szükségesnek ítéltem a zordonnak ígérkező hétvégére. Az időjárás-jelentések ugyanis szelet, esőt, sőt hózáporokat jósoltak. A vastag talpú bakancs mellé – egyéb téli ruhadarabokon túl – odakerült a sarkkutatók által is megirigyelhető melegséget nyújtó, bár csúnyácska pulóver, amiért nem kár, ha megtépik a tövisbokrok.
Logónk
Azon vívódom már órák óta, hogy is kezdjek neki… mert ugye mindenki a saját gyermekét dicséri a nyilvánosság előtt a legkevésbé, még ha a legbüszkébb is rá.
Talán így… Magyarország északkeleti részén fekvő Szádvár 1686-ban történt lerombolása óta elhagyatottan áll, falait sűrű bozót és fák nőtték be. 2006 októberében úgy döntött egy baráti társaság, mely az ország különböző részein lakó várbarátokból áll, hogy összefog egy eldugott zsákfalu – Szögliget – szomszédságában lévő vár megmentésének érdekében. A hivatalos szervek megkeresése, majd az azt követő megbeszélések után október végén elkezdődött az első tevékeny hétvége, mely további lendületet adott céljaink eléréséhez.
A Csonka-bástya
